46. évfolyam (1999) 11-12. szám

A könyvtárak és az 1999. évi új szerzői jogi törvény*

Gyertyánfy Péter
Artisjus: Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület

A szerzői jogi védelem és a könyvtárosi feladatok egyensúlya. Kizárólagos szerzői jogok és korlátozásuk. Vagyoni és személyhez fűződő jogok. Engedély, szabad felhasználás, közös jogkezelés.

1. Bevezetés

1.1 Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és közművelődésről a könyvtárak feladatává teszi, hogy biztosítsanak széles körű, egyenlő hozzáférést a kulturális értékekhez, így a szerzői alkotásokhoz is. A nyilvános könyvtárak alapfeladata, hogy fejlesszék gyűjteményüket, őrizzék, és bocsássák másoknak is rendelkezésre, beleértve a könyvtárközi kölcsönzést is. Ugyanakkor „a kulturális javak e törvény szerinti védelme nem érinti az e javakra más jogszabályok szerint fennálló védettséget” [5. § (6) bek.]. Ilyen más „jogszabály szerint fennálló védettség” a szerzői jog is.

Azt jelenti-e ez vajon, hogy a szerzői jogi védelem megakadályozhatja a könyvtárosi feladatok elvégzését? Alapvetően nem, mert az új szerzői jogi törvény tervezete (1999. évi „Új Szjt.”) eleve az érdekek összeegyeztetésére épít, annak megvalósítására törekszik. Preambuluma szerint: „A … szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a … nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek a megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is.”

1.2 Az Új Szjt. – a továbbiakban, ha paragrafusokat idézünk mindig erről van szó – a könyvtárakat a művek alkotóműhelyeként is és a szerzői jogilag védett művek felhasználójaként is érinti. Az előbbi körben különösen a mű fogalmára (1. §), a közös és a gyűjteményes művekre (5–7. §-ok) és a munkaviszonyban létrehozott művekre (30.§) vonatkozó szakaszokra kell figyelemmel lenni. A másik körben az a kérdés, hogy hogyan teljesíthetők a védett művek felhasználását is jelentő könyvtári feladatok a szerzői jogi követelményeket is kielégítve. A továbbiakban ezzel a második kérdéskörrel foglalkozunk.

2. A nyilvános könyvtár mint a szerzői alkotások felhasználója

2.1 A szerzői jogot esetleg érintő egyes könyvtári tevékenységfajták megítélésénél abból kell kiindulni, hogy „a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden felhasználás engedélyezésére” [16. § (1) bek.]. Ez természetesen csak a védelmi idő alatt – az általános szabály szerint a szerző életében és halála után 70 évig – van így (31. §). A „bármilyen felhasználás” lényegében a mű érzékelhetővé tételét jelenti, akár ingyenesen vagy magáncélra is. A törvény az ilyen „érzékelhetővé tétel” legfontosabb eseteit példálózóan felsorolja, részletezi (17–29. §-ok).

A szerzőnek (szerzőn a törvényben a jogutódokat is értjük) a jogai természetesen nem korlátlanok. A már említett időbeli korlát mellett a törvény a már nyilvánosságra hozott művekre műközvetítőknek (felhasználóknak) és a nagyközönségnek közérdekből „szabad – díjtalan – felhasználásokat” enged (pl. 33–41. §-ok) vagy legalábbis az engedélykérést átalánydíj-fizetéssé egyszerűsíti (pl. 25. §). A szerző vagyoni jogai, az engedélyezés jelentik az általános szabályt, a szabad felhasználás a kivétel, amit „nem lehet kiterjesztően értelmezni” [33. § (3) bek.], sőt, a konkrétan felsorolt, meghatározott kivételek érvényességének az is általános feltétele, hogy az illető felhasználás „nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá csak annyiban megengedett, amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek, és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra” [33. § (2) bek.]. Ezt a kivételkorlátozó feltételrendszert – és az Új Szjt. több más elemét – nemzetközi egyezményes kötelezettségként kellett jogunkba iktatni.

A szerzőt vagyoni (felhasználási, engedélyezési) joga mellett személyhez fűződő jogok is megilletik. Ezek a jogok – a nyilvánosságra hozatal és visszavonás, névjog, a mű integritásához fűződő jog – is a fent említett védelmi időn belül állnak fenn, sőt a névjog még azon túl is érvényesíthető (10–15. §-ok). A személyhez fűződő jogokat még a szabad felhasználás során is tiszteletben kell tartani.

A művek felhasználásához az engedély szerződéssel szerezhető meg [16. § (1) bek. 2. mondat]. Ilyenkor érvényesülnek, illetve érvényesülhetnek a törvény felhasználási szerződésekről szóló kötelező, megengedő és szerződésértelmező szabályai (42–56. §). A szerződést a szerzővel vagy jogutódjával kell megkötni. Az egyedileg gyakorlatilag nem rendezhető – tömeges, párhuzamos – műfelhasználások körében az Új Szjt. ún. kötelező közös jogkezelést ír elő (ennek szabályait l. a törvény 85–93. §-ai között). Az irodalmi és zenei művek tekintetében az ARTISJUS, a képzőművészeti, fotóművészeti alkotásoknál a HUNGART, a filmalkotásoknál a FILMJUS képvisel bizonyos jogokat; ezekről velük kell szerződni.

2.2 Mindezek alapján az egyes gyakori, a szerzői joggal is érintkező könyvtári tevékenységek a következő esetekben és módon engedélykötelesek, illetve „szabad felhasználások” vagy közös jogkezelésű „megfelelő díjazás alá” esők.

a) Nyomtatott művekről könyvtáros által archív másolat készítése digitalizálással (szkennelés, számítógépbe gépelés).

Ez a 35. § (4) bek. (b) szerint szabad felhasználás. Nem más, mint belső intézményi célra saját példányról a nyilvános könyvtári ellátáshoz vagy tudományos célra másolat készítése.

b) Nyomtatott műről könyvtáros által archív másolat készítése hagyományos módon (fénymásolással vagy hasonló más módon az eredetivel azonos szövegkép előállítása papírhordozón). Minősítése azonos az a) ponttal. Szabad felhasználás.

c) Művek digitális hálózaton elérhetővé, „hozzáférhetővé” tétele a könyvtár által.

Az Új Szjt. szerint ez a felhasználás a szerző kizárólagos engedélyezési jogába tartozik [26. § (6) és (8) bek.]. A zenei és irodalmi művek esetében – kivéve a színpadra szánt műveket és a zenedrámai műveket vagy jeleneteiket, illetve keresztmetszeteiket – ez az engedély átalányszerződéssel (közös jogkezelés) megszerezhető az ARTISJUS-tól (27. §).

A színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek ilyen felhasználási jogait egyedi szerződéssel közvetlenül kell megszerezni a szerzőktől és/vagy a kiadótól.

Hangfelvételben rögzített zenemű ilyen felhasználásához szükséges a hangfelvétel kiadói egyedi szerződéses engedélye is [76. § (1) c]. Az előadóművészek engedélye is beszerzendő [73. § (1) e], de ez is lehetséges a közös jogkezelő szervezettől, ami az előadóművészeknél az Előadóművészi Jogvédő Iroda [74. § (2) bek.].

Képzőművészeti alkotások jogszerű ilyen felhasználásához a szerzővel egyedi szerződést kell kötni [nincs kivétel a 26. § (8) bek. alól]. Ugyanakkor az Új Szjt. lehetővé teszi, hogy az e művek ilyen jogainak kezelése is – önkéntesen – létrejöjjön, az illetékes miniszter által bejegyezhető legyen a közös jogkezelés [86. § (3)]. A képzőművészeti alkotásokkal egyébként a HUNGART foglalkozik közös jogkezelőként.

Az audovizuális művekre mindig a filmelőállítóval vagy megbízott terjesztőjével kell egyedi szerződést kötni a hálózati terjesztésre.

d) Indexelés, bibliográfia készítése. Kivonat készítése könyvtáros által. Nem érinti a szerző átdolgozásra vonatkozó kizárólagos jogát, ha a műről indexelés, bibliográfia készül. A kivonat viszont bizonyos esetekben alkalmas lehet arra, hogy helyettesítse az egész mű elolvasását. Ezért ilyenkor szerződéses engedélyezés szükséges hozzá. A kérdés esetenként döntendő el.

e) Az alapvető könyvtári szolgáltatás, a nyomtatott szöveg megtekintése, elolvasása a könyvtárban – a könyvtár látogatása során – nem érint szerzői jogokat.

f) Más a helyzet az olyan fénymásolással, amelyet a könyvtár végez, vagy lehetővé tesz a látogató számára.

Az Új Szjt. több kivételt tesz a 18. §-ban szabályozott többszörözés joga alól. Így nem kell szerzői, kiadói engedély a fenti tevékenységhez sem, kivéve, ha teljes könyv, teljes folyóirat vagy napilap egésze a másolás tárgya [35. § (1) és (2) bek.]. Ugyancsak nem vonatkozik a szabad felhasználás kedvezménye a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárra, még „kiprintelt” alakjukban sem.

Az Új Szjt. 21. §-a és 107. § (2) bek.-e 2000. szeptember 1-jétől ún. „reprográfiai jogdíjat” vezet be. Ez a könyvtárakat annyiban érinti, hogy egyrészt az általuk vett fénymásolók ára is tartalmazza a később megállapítandó összegű, közvetlenül a forgalmazók által fizetendő jogdíjat, másrészt ha a látogatók számára ellenértékért működő fénymásolót üzemeltetnének, közvetlenül is kellene a gépek kapacitásához, a forgalomhoz igazodó átalánydíjat fizetniük a szerzők, kiadók közös képviselőjének. Ennek mértékét, összegét egy ugyancsak később közzéteendő díjtáblázat tartalmazza majd.

g) Elektronikus szöveg megtekintésének lehetővé tétele képernyők felállításával a könyvtárban; a látogatók általi megtekintés.

A megtekintés lehetővé tétele önmagában „nyilvános előadás” [24. § (2) b]. Erre a jogot a digitális hálózaton elérhetővé tételre vonatkozó szerződésekben könnyűszerrel meg lehet szerezni. A magánszemély (könyvtári látogató) oldaláról nézve az ő tevékenysége nem érint szerzői jogokat.

h) Elektronikus szöveg digitális másolása hordozóra, mint a látogatónak nyújtott könyvtári szolgáltatás.

Ez a szerző és/vagy kiadó külön engedélye nélkül a kizárólagos többszörözési jogba ütközik. [18. §, 35. § (3) bek.]. Elképzelhető, hogy ha a könyvtár csak a PC-ket bocsátja rendelkezésre, a látogató maga hoz flopit, és maga készít másolatot, az egyelőre szabad, majd 2000. szeptember 1-jétől a reprográfiai jogdíjjal rendezett felhasználás.

i) Nyilvános könyvtár digitálisan tárolt állományának távolról elérése a közönség által; internetes olvasás, elektronikus letöltés. (A nagyközönség által folytatott tevékenység.)

Magánszemély által ezek a felhasználások szabad felhasználások. [Előadás-lejátszási jog: 38. § (1) bek. (f); letöltés-másolás nem más személy részére: 35. § (1) bek.]

Megjegyzendő, hogy a könyvtár szoftvere és elektronikus adattára egészének a „letöltése” lemásolása saját részre is engedélyköteles lenne, nem pedig szabad felhasználás [35. § (1) bek.]. Nem jelenti ez a tilalom azt, hogy az elektronikus adatgyűjtemény (adattár) tartalmát, egy-egy művet (verset, regényt, dalt, más szöveget, képet stb.) ne lehetne saját részre letölteni. Az elektronikus adattár egészét egy, csak a gyakorlatban eldöntendő kritikus mennyiség után érinti a tartalom másolása!

j) A könyvtári könyv „kölcsönzésénél” először is tisztázandó, hogy ez jogi nyelven „haszonkölcsön” (vagyis a példány minden ellenérték nélküli időleges rendelkezésre bocsátása). A nyomtatott mű nyilvános könyvtár általi kölcsönzése (értsd: haszonkölcsönbe adása) szabad felhasználás (39. §). A beiratkozási díj itt nem számít ellenértéknek.

Az említett szabad felhasználás nemcsak a könyvekre, de mindenféle műpéldányra, így képzőművészeti művekre és filmalkotásokra is vonatkozik. Érvényes ez még a digitális (pl. CD-ROM) hordozókra is. A „kivétel kivétele” mégis a szoftver és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adattár, vagyis ezeknek még a nyilvános könyvtár általi haszonkölcsönbe adása is mindig engedélyköteles.

Megjegyzendő még, hogy mivel a törvény haszonkölcsönzésre engedélyezési jogot vagy díjigényt csak a nyilvános ilyen terjesztésre állapít meg (23. §), a magánszemélyek között vagy például nem nyilvános könyvtár által mindenféle műtípus jogszerűen megszerzett példányainak „kölcsönzése” szabad, díjmentes.

k) A könyvtárközi kölcsönzés kifejezetten szabad felhasználás, még az e célra másolt példányokra is (40. §).

l) Az irodalmi művek rögzítése, többszörözése és terjesztése elemeit magában foglaló kiadás – például CD-n, CD-ROM-on – a szerző kizárólagos joga (18., 23., 56. §-ok). A szerzőkkel, jogutódokkal a művekre egyenként kell szerződni, kötelező közös jogkezelés erre nincs. Elvileg létrejöhet majd önkéntes közös jogkezelés – esetleg a multimédia jogosítást és több műfajtát is átfogva (ún. „one stop shop”). Nem vitás, hogy addig is problematikus lehet például egy nyomtatott albumokból készítendő képzőművészeti CD-ROM-hoz megszerezni a jogokat az eredeti alkotások szerzőitől, a fényképészektől, és adott esetben (ha az elektronikus kiadásra is jogot szereztek) a könyvkiadóktól.

2.3 Összefoglaló értékelésként megállapítható, hogy az Új Szjt. a könyvtárak számára kevés változást hozott, inkább a korábbi szabályok pontosítását, konkretizálását jelenti. Úgy tűnik, a szerzői jogi viszonyok kiszámíthatóbbá válnak. Ha a törvényhozó megteszi a dolgát, a többi a szerződéses és bírói gyakorlatra és a jogirodalomra tartozik.


*Az MKE, az IKSZ és az EBLIDA szervezésében, Budapesten, 1999. május 27–28-án tartott szerzői jogi szemináriumon elhangzott előadás alapján.

Beérkezett: 1999. VII. 5-én.


Nyomtatható verzió