48. évfolyam (2001) 11. szám

Tudomány- és technikatörténet CD-ROM-on (III.)

A magyar táviratozás története

„Az elmúlt évtizedekben a Postamúzeum raktárai megteltek a működésből kivont távíró-berendezésekkel – gyarapítva a magyar távírózás tárgyi és dokumentációs emlékeit –, és kiemelkedően értékes híradástechnikai gyűjteményt eredményeztek. Kiadványunk ezt az örökséget szeretné közkinccsé tenni, tisztelettel adózva azoknak a feltalálóknak, mérnököknek, technikusoknak, akik a távíró találmányával, fejlesztésével, üzemeltetésével megajándékozták a világot” – írja és mondja a Postai és Távközlési Múzeum Alapítvány kiadásában 1999-ben megjelent alkotás beköszöntőjében Kovács Gergelyné, a Postamúzeum igazgatója. A kiadvány azonban nemcsak teljesíti, de kiteljesíti e sokat ígérő gondolatokat, s rögtön példát is mutat arra, hogyan lehet a műszaki-tudományos információk tömegét közérthetőséggel, a tematikai gazdagságot felhasználóbarát szerkesztésmóddal, a száraznak tűnő adatok sorát tetszetős grafikai megjelenítéssel párosítva tájékoztatni, és egyben szórakoztatni az olvasót.

A távírótörténet európai kialakulását és egyetemes jelentőségű eseményeit követő hazai fejlődését bemutató műben 12 fő és 57 alfejezet tagolja a tartalmat, amelyet bőséges irodalomjegyzék, valamint függelék egészít ki. Mindez a CD-ROM-on félezer képernyőoldalon közel 600 (többségében színes) fényképpel, ábrákkal, táblázatokkal és diagramokkal, videobejátszással és a tartalomhoz illeszkedő különleges zenei aláfestéssel illusztrálva jelenik meg, kiválóan reprezentálva a multimédia-műfaj sokoldalú lehetőségeit.

A táviratozás kialakulása és fejlődése c. első fejezet az i. e. 1184-től 1990-ig terjedő több mint háromezer év történetén keresztül mutatja be a kommunikáció e műfajának változását, amiből természetesen nem hiányzik az optikai és akusztikai telegráfia magyarországi őstörténete sem.

A következő két fejezet a távíró-átviteltechnikai eszközök 1950–1977 közötti hazai gyártmányait és az idő-multiplex távíró-átviteltechnika 1977–1988 közötti fejlődését, illetve a távíróhálózatok 1847 és 1987 közötti fejlődését, a hálózatok felépítését és rendeltetésük (forgalom) szerinti megoszlását, valamint az automata hálózatok elektronizálását ismerteti.

Külön pontok foglalkoznak a képtávíró-készülékek kopirtelegráftól a képtávíróig tartó fejlődésének és a nyilvános képtávíró-szolgálat, a rádiótávíró-szolgálat kísérleti és gyakorlati megindulásának (1896–1920), illetve a fejlődés és az újjáépítések korszakai (1921–1968), továbbá a távíróvezetékek, -anyagok, eszközök és építési módok témakörével (ez utóbbiban részletesen bemutatva az országos hálózat kialakulását, a különböző hálózattípusokat és távíróvonalakat is).

Az adatátvitel témakörű rész a postai, ipari és kutatóintézeti fejlesztésnek, a hazai adatátviteli szolgálat megnyitásának, a nyilvános vonalkapcsolt, majd a csomagkapcsolt adathálózat megjelenésének 1960-tól datálódó fejlődését részletezi. A telematikai szolgálatok című fejezet a távmásoló-szolgálatok és -készülékek fajtáit, valamint a telex, a nyilvános videotex és a nyilvános minitex elektronikus postafiók-szolgálatot mutatja be. Az áramellátással foglalkozó szakasz alcímei: az elektronika fejlődésének rövid áttekintése, a távközlési berendezések áramellátása, távíró-áramellátás; ez utóbbihoz egy olyan történeti áttekintés is kapcsolódik, amely a technikai fejlődést 46 kiemelkedő szakember, kutató és feltaláló személyén és munkásságán keresztül érzékelteti.

A távírószolgálat c. pont a szolgálat működését írja le a távirat felvételétől a kézbesítéséig, ismertetve egyben a távirdaállomások munkáját, a távírások oktatásának és szakmai versenyeinek tudnivalóit is. A távírórendeletek c. rész a belföldi rendeletek anyagát és a nemzetközi egyezmények tartalmát adja közre.

A fő fejezetek sorát a kutatók, feltalálók életrajzát tartalmazó anyagrész zárja, amely Alexander Baintől Sir Charles Wheatstone-ig 21 olyan szaktekintély – többek között C. F. Gauss, H. R. Hertz, D. E. Hughes, G. Leclanché, S. F. Morse, A. S. Popov, a Siemens-testvérek és mások – fényképes portréját rajzolja meg, akik kiemelkedő tevékenységük révén meghatározó szerepet játszottak a táviratozás technikájának fejlődésében.

A 12 fő fejezetet a zárszó, valamint a felhasznált, félszáznál több tételből álló forrásmunkák jegyzéke teszi teljessé. A törzsanyaghoz kapcsolódó függelék ismerteti a budapesti központi Távíró Hivatal (Magyarország legnagyobb távirdája) történetét; a magyar távírószolgálat irányító szervezeteit és vezetőit; szemelvényeket közöl a CCITT távíróra-adatátvitelre vonatkozó ajánlásaiból (1964–1976), valamint a távíróegyezményekből és rendeletekből (1896–1926); az 1928 és 1999 közötti időszakból bemutat 160 válogatott dísztáviratot és különleges terveit; a távíróval kapcsolatos magyar bélyegeket és a táviratozásról szóló külföldi (52) telefonkártyákat, majd 8 olyan különleges táviratot szemléltet, amelyeken magyar költők (Babits Mihály, Baranyi Ferenc, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád) táviratozással kapcsolatos versei szerepelnek. A függelék anyagát szakkönyvtárnyi tételszámot tartalmazó – és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint a Postamúzeum könyvtára által összeállított – szakmai irodalomjegyzékek zárják.

A kiadvány kezelhetősége, felhasználócentrikus szerkesztésmódja nagyon megkönnyíti az olvasó dolgát, aki egyébként a beköszöntő utáni címoldalon nemcsak az előbbiekben ismertetett tartalmat találhatja meg, hanem további hasznos információkhoz is jut: például ahhoz az Eseménynaptár című fejezethez, amely az i. e. 1184-től 1999-ig tartó időszak félszáz konkrét időpontjához kapcsolódó technikatörténeti eseményét részletezi; de ugyaninnen kattintva lehet eljutni a művet kiadó Postai és Távközlési Múzeumi Alapítványt bemutató oldalhoz is. Szintén a címoldal révén kaphat további információkat a képernyőhátterekre és a CD-borítóra, vagy a program kezelésére és az esetleges hibalehetőségekre kíváncsi felhasználó.

A kiadvány szöveges és képanyagát Vigh Kristóf 44 hangszerszólamra komponált, és a Szent István szimfonikus zenekar által előadott műve kíséri, amely az első távírótörténet ihlette magyar zenei alkotás. Az emberiség és a távközlés kapcsolatát megfogalmazó különleges zeneműben Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia, Spanyolország, az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Oroszország, Kína és India nemzeti himnuszainak kezdő motívumai hangzanak el, majd a dallamok üzenetközvetítő morzejelekké válnak az országok nemzetközi betűjeleinek megfelelően.

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium pályázati támogatásával készült kiadvány főszerkesztője Révfalvi Iván, szerkesztője Krizsákné Farkas Piroska volt. A fényképek és videofelvételek Szender László, a programkészítés, a grafika és animáció a Mátrix 3 Bt. munkáját dicséri; a kiadványt a Tranzit Film Kft. készítette.

Az alkotás zárszavában a főszerkesztő abbéli reményének ad hangot, hogy az összeállítás segíteni fogja a távközléshez kapcsolódó oktatást és ismeretterjesztést. Az anyag ismeretében azonban bizton állítható, hogy a magyar tudomány- és technikatörténet ismeretanyagának gazdagításához sikerrel járulna hozzá valamennyi közép- és felsőoktatási intézményben is, és nem válna szégyenére egy magára igényes közgyűjtemény anyagának sem. Bár a kiadvány kereskedelmi forgalomban nem kapható, a széles körű hozzáférést a kiadó (1061 Andrássy út 3., tel.: 267-8628, 268-1997) díjtalan kölcsönzéssel biztosítja.

Árkos Iván
BME OMIKK

Nyomtatható verzió