53. évfolyam (2006) 3. szám

Fogalmi és terminológiai zavar: az Open Access NEM „szabad hozzáférés”!

Bánhegyi Zsolt
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára

„A tudományos publikációkhoz való szabad hozzáférés magyarországi irodalmának bibliográfiája – SZABADBIBL v. 1.0” 2005. november 3-i dátummal jelent meg a hálón Koltay Tibor és Tóth Erika szerkesztésében.1 Erről rövid, figyelemfelkeltő ismertető jelent meg a KIT – Könyvtár, Információ, Társadalom online hírlevél 2006. január 11-i számában „Bibliográfia a 'szabad hozzáférés' témájában” címmel.2 A híranyagot még azon melegében, változatlan formában idézték a Creative Commons Magyarország levelezőlistáján.3 Dicsérendő a két szakember vállalkozása, és örvendetes, hogy a téma láthatóan visszhangra talál a legszűkebb szakmai körökben Magyarországon is túl. Ám – remélhetőleg még időben – szóvá kell tennem egy, a teljes kérdéskörre kiható terminológiai melléfogást.

Súlyosan téves a „szabad” hozzáférés használata „nyílt” hozzáférés értelmében. Ez távolról sem szőrszálhasogatás, vagy játék a szavakkal; nem homousion-homoiusion kérdés, hiszen az eredeti angol nyelvi szakkörnyezetben a kialakult (vagy alakulóban lévő) terminológiák mögött pontosan körülhatárolt, történelmileg kialakult (vagy alakulóban lévő) koncepciók, fogalmak húzódnak meg. Mindez a magyarban is követendő, a magyar szakkifejezéseknek már in statu nascendi tükrözniük kell a mögöttes tartalmi eltéréseket és nüánszokat, mivel a szabatosság hiánya, a laza szóhasználat a jelentésbeli különbségeket összezagyválja, és a továbbiakban tényleges károkat okoz.

A nyílt hozzáférés (open access) nem egyenlő a szabad hozzáféréssel (free access), annál általánosabb, ugyanakkor más szempontból specifikusabb. Specifikusabb, mivel csupán a kommunikáció egy fajtájára, a tudományos közlésre vonatkozik. Az angol open access, vagy immár közkeletű rövidítéssel: OA, a tudományos világ válasza – illetve válaszainak kanalizált gyűjteménye – a szakirodalmi elérés 1990-es évekbeli ellehetetlenülésére. A nyílt hozzáférés gyűjtőfogalom, amely fő elemére, a cikkrepozitóriumok egységesítését megcélzó, szabvány jellegű Open Archives Initiative-ra építve simítja egybe a kutatói szférában életre hívott tucatnyi korábbi kezdeményezést. Az összesimulást éppenséggel egy, az Open Society Institute által rendezett budapesti konferencia után 2002. február 14-én kiadott nyilatkozat vagy felhívás, a BOAI (Budapest Open Access Initiative = Budapesti Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés) fogalmazta meg, s a két következő nyilatkozat, a bethesdai (2003. június 20.) és a berlini (2003. október 22.) némi bővítéssel csupán megerősítette. (A Bethesdai Nyilatkozat például engedélyt ad származékos mű elkészítésére, illetve hangsúlyozza a cikk repozitóriumban való elhelyezését a hosszú távú megőrzés érdekében.) A budapesti, bethesdai és berlini nyilatkozatot már együttesen BBB definíciónak (BBB definition of open access) is nevezik, amely elvi alapvetése az időközben mozgalommá izmosodó open accessnek. (Open Access Movement vagy OA Movement – ez a származékos fogalom sem fordítható magyarra a „szabad” szóval.)

Tény, hogy Koltay Tibor és Tóth Erika a TMT e számában és a weben közzétett összeállításának címében tetten érhető az open access szabatos megfogalmazása („tudományos publikációkhoz való szabad hozzáférés”), csak maga a definiált fogalom (nyílt hozzáférés) hiányzik – de nagyon – a címből... S nem csak a címből: a nyílt hozzáférés kifejezés egyetlenegyszer fordul elő a felvezetőben, azután már a Bailey-féle bibliográfia – amelynek címe: Open Access Bibliography – sem más, mint a „szabad hozzáférés irodalma”, s ez a szóhasználat válik egyeduralkodóvá végig a szövegben. Kár, mert különben az összeállítás alapos és átfogó, s a kísérőszöveg is tömören, de érthetően vázolja az egyre fontosabbá váló jelenségegyüttest, amelyről idestova paradigmaként szólnak egyes friss tanulmányok.

A „szabad hozzáférés” generikus, csaknem teljesen kilúgozott fogalom, csupán akadálytalan, díjfizetés nélküli elérést jelent, további fölhasználásról, egyéb dolgokról nem árul el semmit. Az „open access”, a „nyílt hozzáférés” viszont magába foglal egy sor feltételt és szabályzót; a közlemény integritásának megtartása, a szabályos idézés kötelme stb. Tanulmányok, könyvek, írások tucatjai foglalkoznak a nyílt hozzáférés üzleti modelljeivel (OA business models) – magától értetődő, hogy ezek nem a „szabad hozzáférés” üzleti modelljei. Bevett fogalom az OA-journal, a nyílt hozzáférésű folyóirat, amelynek elsőrendű gyűjtőhelye a svédországi Lundi Egyetem szerverén helyet kapott Directory of Open Access Journals, a DOAJ.4 Ez a korpusz sem írható le a „szabad hozzáféréssel” – csupán szűkebb halmaza ez a világszéles „szabad hozzáférésű” folyóiratoknak, ahol a szabad hozzáférés (free access) mellett a hálóvilágra kitalált jogi keretrendszert, a szerző által meghatározott ún. CC-korlátozást is megfogalmazták (Creative Commons = CC5). Az OA általában nem vonatkozik a tankönyvekre és monográfiákra – s itt ismét előugrik a különbség –, hiszen ezek a dokumentumok adott esetben, a kiadó vagy más jogtulajdonos jóvoltából, lehetnek „szabad hozzáférésűek”. A fogalom alá tartozik még a 2001-ben megalkotott OAI-PMH (Open Archives Initiative Protocol for Metadata Harvesting), a metaadat-betakarítás szabványa, amely a repozitóriumokban, cikktárolókban való körkeresést teszi lehetővé. 2006. január 27-én bocsátották útjára a DOAJ társprojektjét, a nyílt hozzáférésű repozitóriumok mutatóját, a Directory of Open Access Repositories6 – OpenDOAR-t a Nottinghami Egyetem és a Lundi Egyetem közös vállalkozásában. Hasonló gyűjtés még a Southamptoni Egyetemen elérhető Registry of Open Access Repositories (ROAR)7, amely négy magyarországi OA-helyről tud – ezek azonban mind egyetlen intézmény, a Közép-európai Egyetem (CEU) részegységei.

A „szabad hozzáférés” differenciálatlan használata nyelvészeti terminussal szólva interferenciát is okozhat és okoz. A szerzői jogi törvényben az eredeti angolszász fair use (USA: fair use; Egyesült Királyság: fair dealing) fogalomkörének hozzávetőleges megfeleltetésére a magyar jogi terminológiakodifikátorok (terminátorok?) kissé szerencsétlenül a „szabad felhasználás” fogalmát foglalták le. Ezzel a fogalommal bizony könnyedén interferál/keveredik a szabad hozzáférés. A Koltay–Tóth-féle webhelyről szóló, fent már említett KIT-híradás, amely „Bibliográfia a 'szabad hozzáférés' témájában” címmel felbukkant a Creative Commons (CC-Hungary) levelezőlistáján is, szépszámú levelet generált a szabad felhasználásról... Mindazonáltal persze helye van a kérdéskörnek egy copyrighttal foglalkozó vitafórumon, de tudnivaló, hogy szerzői jogi szempontból az OA számára a „szabad felhasználás” paragrafusai nem elégségesek; ehelyett a Creative Commons által körvonalazott, a felhasználás feltételeit négy szinten megjelenítő jogi kerethez kapcsolódik.

Jegyzetek

  1. SZABADBIBL v. 1.0: http://www.jfk.szie.hu/IKT/ szabadbibl/szabadbibl.htm  (vissza)
  2. KIT-hírlevél: http://www.gmconsulting.hu/inf/kit/2006-2.htm  (vissza)
  3. Creative Commons Hungary levelezőlista: cc-hungary@lists.mokk.bme.hu  (vissza)
  4. Directory of Open Access Journals: http://www.doaj.org  (vissza)
  5. A CC-Magyarország honlapja: http://creativecommons.hu  (vissza)
  6. Directory of Open Access Repositories: http://www.opendoar.org  (vissza)
  7. Registry of Open Access Repositories: http://archives.eprints.org/index.php  (vissza)
































Nyomtatható verzió