55. évfolyam (2008) 6. szám

Tématérképek a könyvtárosképzésben

Tóth Máté

A szemantikus alapokon nyugvó alkalmazásoknak a jelentősége nő a dokumentumkezelésben, így a könyvtárosképzés tananyagában is egyre nagyobb szerepet kap a szemantikus web és a tématérkép-technológia. A cikk egy norvégiai ösztöndíjas időszak tapasztalatai alapján mutatja be a tématérképek oktatásának egy lehetséges módját, a technológia alapfogalmait: a téma-, asszociáció-, előfordulás-, név- és szereptípusokat, a tématérképek készítésére kifejlesztett nyelveket (LTM, XTM) és a képzésben használható ingyenes szoftvereket (Omnigator, Vizigator, Ontopoly). A tématérkép-technológia elsajátításával a hallgatók megismerkedhetnek a szemantikus web alapfogalmaival, az ontológiaszerkesztés alapjaival és a tudásmenedzsment néhány terminusával (pl. tudástérkép). Az ismertetett oktatási eljárás Magyarországon is alkalmazható, segítségével növelhető a hazai könyvtárosképzés versenyképessége.

A tartalomszolgáltatás globális fejlődése kétirányú. Egyrészt a szintaktikai alapú információ-visszakeresési modellek mellett egyre nagyobb szerep jut a szemantikus alapokon nyugvó alkalmazásoknak. Másrészt - már-már közhely - a könyvtárakban a dokumentumszolgáltatásról a hangsúly folyamatosan áttevődik az információszolgáltatásra. A tématérkép (topic map) az ismeretek, a dokumentumok és a metaadatok rendszerezésére kifejlesztett technológia, amely mindkét trend alapján a közeljövő egyik meghatározó elemének tekinthető.

A tématérképek helyet kaptak a hazai könyvtári szakirodalomban is. Ignéczi Lilla a Neumann Ház WebKat [1] szolgáltatás tématérképét mutatta be [2]. A WebKat, bár formáját tekintve a tématérképek szabványát vette alapul, filozófiájában mégis megmarad a dokumentumszolgáltatás szintjén. A szolgáltatás a tématérképeknek elsősorban a vizualizáció terén meglévő előnyeit használja, viszonylag kis hangsúlyt kap a fogalmak közötti relációk meghatározása. Tématérkép-alkalmazáso-kat mutat be Pajor Enikő kétrészes cikksorozatában a Könyvtári Figyelő hasábjain [3].

A szakirodalom mellett szóljunk még a hazai elektronikus könyvtárak tématérkép-alkalmazásairól is. A Magyar Internet-katalógus tématérképe mellett az Országos Széchényi Könyvtár is készített ilyet. A Magyar Elektronikus Könyvtárban a klasszikus magyar irodalom tématérképe [4] mellett kísérleti jelleggel az OSZK Tezauruszt [5] is elkészítették ebben a formában.

A szakirodalomban mindezidáig nagyon kevés szó esett a tématérképek könyvtárosképzésben elfoglalt helyéről. Dolgozatomban a tématérképek oktatásának egy lehetséges gyakorlatát mutatom be, abban a reményben, hogy a hazai könyvtáros-képző intézmények hasznosítani tudják a tapasztalatokat ezen a viszonylag új területen. Az ismertetett gyakorlatot az oslói (http://www.hio.no) főiskola, a tallinni (http://www.tlu.ee) és a pármai egyetemek (http://www.unipr.it) által közösen indított digitális könyvtári nemzetközi mesterképzés [6] keretében ismertem meg Oslóban a 2007/2008-as tanév őszi félévében, kutatási programom részeként. A három hónapos norvégiai kutatást a norvég és a magyar állam közötti megegyezés alapján ösztöndíj formájában a norvég Kutatási Tanács (Forskningsrĺdet) finanszírozta. A dolgozat célja továbbá a felsőoktatásban használt - ingyenesen letölthető - szoftverek bemutatása, és a tématérképek leírására szabványosított nyelvek áttekintése az oktatás szempontjából.

Az egyes szoftverek, tématérképnyelvek alapjainak, használatának elsajátítására minden esetben rendelkezésre áll felhasználói útmutató. A cikk nem tekinti feladatának ezek részletes ismertetését, és nem helyettesíti az útmutatókat, azonban mindig igyekszik demonstrálni a szoftverek, illetve a nyelvek könyvtárosképzésben is kamatoztatható előnyeit, esetleges hátrányait.

A tématérképekről röviden

Mivel alapos ismertetések láttak napvilágot a hazai szakirodalomban, ezúttal csak a legfontosabbakra szorítkozva mutatom be a tématérkép-technológia alapjait. A tématérképeket eredetileg az automatikus indexelő rendszerek számára fejlesztették ki, de világossá vált, hogy a hálózatok által kezelt információs erőforrások legszélesebb választékának kezelésére is alkalmasak. A tématérképek felépítését nemzetközi szabvány [7] írja le. Ugyanez a szabvány ismerteti az XML Topic Maps (XTM), XML alapú nyelvet [8], amelynek segítségével megvalósítható a tématérképek számítógépek közötti cseréje [9]. A cikk elején felhívom a figyelmet egy terminológiai vonatkozásra. A nagybetűs "Topic Map" (Tématérkép) a technológiára utal, a kisbetűs "topic map" (tématérkép) pedig a konkrét dokumentumokra, amelyeket a technológia segítségével állítunk elő.

A technológia alapötlete a legegyszerűbben a könyvek mutatóihoz hasonlítható. A tárgymutatóban például egymás alatt felsorolják a tárgyakat, ezek a témák (topics), vagy ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor a témák elnevezései, szavakkal való reprezentációi (hagyományosan a mutatószavak). A tárgyak után jönnek az oldalszámok, azaz az adott téma szempontjából releváns információk helyei. Ezeket hívjuk előfordulásoknak (occurences), amelyek minden egyszerű mutatóban megtalálhatók. A bonyolultabban felépülő indexek többféle típusú tárgyat, és többféle előfordulást különböztetnek meg, például dőlten vagy félkövéren szedik a tárgyat, vagy az oldalszámokat. Ezek a tématípusok (topic types), illetve az előfordulás-típusok (occurence types). Vannak továbbá utalók (pl. Topic Map l. Tématérkép), amelyek ugyanazon témák több névvel való előfordulásai között igazítanak el, amelyek között a tématérképek világában a névtípusok (name types) adnak iránymutatást. A tématérképek következő alkotóelemei az asszociációk, amelyekkel a könyvek mutatóiban a "lásd még" típusú relációkat lehetne párhuzamba állítani. Ezek a témák kontextusát adják meg, írják le más témák segítségével (associations), amelyek szintén többfélék is lehetnek mind a könyvek mutatóiban, mind pedig a tématérképekben (association types). Összegezve tehát, a tématérképeknek a következő alkotóelemei vannak (nem véletlenül az angol eredetit használva kiemelten):

  • Topics (azaz témák, amelyek állhatnak többféle névvel);
  • Associations (azaz a témák közötti kapcsolatok);
  • Occurences (a téma szempontjából releváns információk).

Ezt a hármast a tématérképekkel foglalkozó nemzetközi közösség "szerényen" a tématérképek TAO-jának is szokta nevezni [10]. A használhatóságot nagyban segíti e három alapvető alkotóelemen túl a névtípusok (name types) megadása, és az egyes területek hatáskörének, érvényességi körének (aszimmetrikus relációk esetében az állítás irányának) definiálása (scope).

A tématérkép-technológiával egy-egy téma környezetét, előfordulásait és asszociációs mezejét lehet feltárni. A tématérképek kapcsán szokás megkülönböztetni két réteget, az információs és az ismeretréteget. Az információs réteg hordozza a tartalmat (egyszerűbben fogalmazva a dokumentumokat), amelyekre a témák vonatkoznak, az ismeretréteg pedig a témákat és azok egymással való összefüggéseit tartalmazza. Az ismeretréteg a tématérkép készítőinek egy adott témáról meglévő tudását reprezentálja, teszi rendszerezett ismeretek halmazává, amelynek az információs rétegben lévő dokumentumok adnak értelmet azzal, hogy konkrét szövegeket, képeket, videókat rendelnek az egyes témákhoz. Az 1. ábrán bemutatott példában a két regényhez rendelhetnénk a teljes szövegüket, egy képet a borítójukról, vagy egy irodalmi elemzést. A szerzőhöz kerülhetne a képe, az életrajza, vagy éppen egy dokumentumfilm, amely Kosztolányi gyermekkorát mutatja be. Ez utóbbit azonban természetesen a Szabadka témához is ugyanúgy hozzárendelhetnénk.

Mire lehet használni a tématérképeket? A technológia segítségével témákat lehet reprezentálni, bemutatva az azok között fennálló kapcsolatokat. Az adott téma szempontjából releváns információk tömegét rendezve a tématérképek megkönnyíthetik a dokumentumok megtalálását. A tématérképek képesek továbbá hierarchikus kapcsolatok reprezentációjára (taxonómiák, tezauruszok), mivel a gazdag asszociatív struktúrák az emberi gondolkodás természetét és a tudás komplexitását írják le. A tématérképeknek hosszú távon az összekapcsolás lehetősége ad értelmet; segítségével hálózati környezetben létrejöhet a globális tudáscsere [11], amely a szemantikus web irányába mutató lépésként értelmezhető.

A technológia magán hordozza az intelligens alkalmazások sajátos jellemzőit, korlátait. Legfőbb hátránya, hogy a gazdag asszociatív struktúrák háromszavas mondatokba foglalva terjengőssé válnak, ami pedig az alkalmazások lelassulásához vezethet.

1. ábra Ismeretek Kosztolányi Dezsőről

A tématérképek helye a digitális könyvtári tananyagban

A tématérképekről a 15 kreditpontot érő "Digitális dokumentumok" tanegység keretében van szó. A kurzusnak nem egészen a felét teszi ki ez a téma, másik felében a digitális könyvtárak fogalma, a webes műfajok, a felhasználó által generált web (web 2.0), tudásszervezési rendszerek, a szemantikus web, a metaadatsémák, és a digitalizálás jogi aspektusai jelennek meg [12].

A tématérképekről összesen 15 órában (5 alkalommal háromszor 45 percen keresztül) van szó a következő bontásban:

  1. Bevezetés (alapfogalmak, az Omnigator szoftver bemutatása, a tématérkép alkalmazások.);
  2. Tématérképek készítése (LTM és XTM nyelvek szintaxisa, az Omnigator működése);
  3. Tématérképek készítése (további fogalmak, hierarchiák, az Ontopoly bemutatása);
  4. A tématérképek mechanizmusa (tématérkép-szabványok, tématérkép-adatmodell, tématérképek lekérdezése);
  5. Tématérképek és ontológiák.

A következőkben a fenti témákból azokat a részeket mutatom be, amelyek a szakirodalomból kevésbé ismerhetők meg: az Omnigator szoftvert, az LTM nyelvet és az Ontopoly tématérkép-szerkesztő programot.

Az Omnigator

Az Omnigator a hazai könyvtárosképzés számára is elérhető, a norvég Ontopia cég által kifejlesztett, ingyenesen letölthető szoftver. Az Ontopiát 2007 márciusában megvásárolta a Bouvet cég, az ingyenes szoftver azonban változatlanul a http://www.ontopia.net oldalról tölthető le. Az Omnigatort a tématérképek működésének demonstrálására, oktatására fejlesztették ki. A szoftver a tématérképeket illetően "mindenevő", segítségével XTM-ben, LTM-ben, HyTM-ben és RDF-ben készített tématérképek egyaránt megjeleníthetők. Létezik online demóváltozata is, amelyen megtekinthető a működése, azonban tématérképek készítéséhez az Ontopia weboldaláról le kell tölteni az "OKS Samplers"-t (http://www.ontopia.net/download/freedownload.html). A "Tomcat" szerver indításához (apache-tomcat/bin/startup.bat) szükség van a JAVA Runtime Environment (JRE) 1.4-re, vagy későbbi verziójára. (Letölthető a http://java.sun.com oldalról.)

A szerver indítását követően a böngészőbe a http://localhost:8080 címet írva férhetünk hozzá az Omnigatorhoz.

A szerveroldalon egy J2EE webalkalmazás használja az Ontopia Tudás Szériát (Ontopia Knowledge Suite), amely a "Tomcat" web-szerveren fut. Ez az alkalmazás olvassa a tématérképeket, és HTML oldalakat generál a felhasználói oldalon [13] (2. ábra).

2. ábra Az Omnigator működési mechanizmusa

Az Omnigator felhasználói felületét nem a végfelhasználók igényeihez igazítva dolgozták ki. A tervezéskor az első számú szempont a tématérképek működésének demonstrálása volt. Azoknak készült, akik szeretnék látni, hogy mi zajlik a háttérben, amikor ezzel a technológiával készített oldalt böngésznek. Ami a végfelhasználó szempontjából hátrány, az esetünkben a szoftver legfőbb erőssége, ugyanis a felületen pontosan nyomon követhető, hogy az adott kifejezés téma, előfordulás, vagy asszociáció. Lekereshetők ugyanazon tématípushoz tartozó témák, az azonos típusú előfordulások, asszociációk. Éppen ezért lehet az Omnigatort nagyszerűen használni a könyvtárosképzésben.

Az Omnigator felületén (3. ábra) megjelennek azok a beépített modulok (pluginek), amelyek szintén nem tipikusak végfelhasználóknak készített oldalakon. A testre szabás (customize), a szűrés (filter), az exportálás és a statisztika modulok a felső menüsorból érhetők el [14].

3. ábra Giuseppe Verdi "Attila, a hun" c. műve az Olasz opera tématérképén az Omnigator felületén

Az Omnigator másik - kifejezetten az oktatásban hasznosítható - erőssége a vizualizáció. Adott paranccsal a kapcsolatok képileg is megjeleníthetők. A Vizigator - szintén a felső menüsorban elérhető eszköz - mindig a tématérképen aktuálisan megjelenő téma kapcsolatait mutatja, vizualizálja. Az asszociációkra mutatva megjelenik a kapcsolat típusa is, ahogyan a 4. ábrán például a "Composed by" (szerője) kapcsolat Giuseppe Verdi és az Attila a hun című opera témája között [14]. A Vizigator gyakorlati haszna kizárólag a szemléletesség.

4. ábra Giuseppe Verdi: Attila, a hun c. műve az Olasz opera tématérképén a Vizigatorral megjelenítve

Tématérképek leírására szolgáló nyelvek

A következőkben két tématérkép-szintaxist ismertetek az oktatás szempontjából. A tématérképekre egész sor ISO szabvány vonatkozik, mind a leírásra, mind pedig a lekérdezésre. A legalapvetőbb szintaxis az XTM, amely azonban az általam megismert oktatási gyakorlatban csak közvetetten kapott szerepet. A képzésben nagy a jelentősége az LTM szintaxis által kínált lehetőségeknek, ezeket igyekszem a legmélyebben ismertetni. Az SGML alapú HyTM-nek (HyTime Topic Maps) csak történeti jelentősége van már, hiszen ez a tématérképek számára eredetileg kifejlesztett szintaxis nem része a legújabb ISO szabványnak. A közeljövőben akár a könyvtárosképzés szempontjából is lehet szerepe a CTM-nek (Compact Topic Maps Syntax). Ez az LTM kiváltására készülő ISO szabvány, amely jelenleg a kidolgozás fázisában van [15].

5. ábra A milánói Teatro alla Scala névvariánsainak leírása XTM-ben

XTM

Az XTM (XML Topic Maps = XML Tématérkép) - ahogyan a nevében is benne van - az XML (eXtensible Markup Language = kiterjesztett jelölőnyelv) alapján tématérképek készítésére kifejlesztett nyelv (5. ábra). Ez a leggyakrabban használt szintaxis. Hátránya, hogy rendkívül sok gépelést igényel, szemben például az LTM-mel. Az XTM gyakorlati alkalmazására a felsőoktatásban a - később részletesen ismertetett - "Ontopoly", ontológiavezérelt tématérkép-készítő program használatának elsajátításakor kerül sor. Ekkor azonban az XTM fájlt nem a hallgatók írják, hanem az a program hátterében készül, az egyébként felhasználóbarát felület kezelése során. Az XTM szintaxis ismerete ennek ellenére követelmény a vizsgán. Megismerésére az előadások során nyílik alkalom, és a szakirodalom is bőségesen ad rá lehetőséget. [13, 16]

LTM

Az LTM (Linear Topic Map Notation = lineáris tématérkép jelölési rendszer) az oslói székhelyű Ontopia cég által kifejlesztett rendkívül egyszerű nyelv, az XTM-hez képest sokkal "szűkszavúbb" és hatékonyabb. A nyelvet könnyű elsajátítani, hamar lehet gyakorlottságra szert tenni a témák, előfordulások és asszociációk megjelenítésében. Az LTM az oktatás céljainak ilyen értelemben jól megfelel, mivel több időt lehet fordítani a tématérképek mögött húzódó logika megértésére, a lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázására. Az LTM segítségével a hallgatók viszonylag rövid idő alatt el tudnak készíteni egy kisebb tématérképet, és a gyakorlati alkalmazás során megértik az alapvető fogalmakat.

Az OKS Samplers letöltésével az Ontopia cég munkatársai által készített tématérképek is a birtokunkba kerülnek, valamint több olyan példa, amely segítséget nyújt saját témánk feldolgozásához. Néhány példával vázlatosan bemutatom az LTM szintakszist. A cikknek nem célja az LTM nyelv teljes leírása, de a szintaxis főbb tulajdonságainak demonstrálására készítettem egy egyszerű példát, amellyel "Két regény" címmel egy egyszerű tématérképet hozunk létre Babits Mihály és Kosztolányi Dezső regényeiről, A gólyakalifáról és az Édes Annáról.

Első lépésként meghatározunk két tématípust, a regényt és az írót, amelyhez eseteket (instances) rendelünk (6. ábra).

6. ábra Tématípusok és témák definiálása, illetve azokhoz esetek rendelése LTM-ben

A következőkben a témák közötti asszociációkat határozzuk meg. Az írók és a regények között az "írta" kapcsolatot kell létrehoznunk, amely - tekintve, hogy eltérő szereplők közötti asszociációról van szó - aszimmetrikus reláció, szemben a két írót összekapcsoló "barátja" viszonnyal, amely szimmetrikus. Az előbbiben a reláció után definiálni kell, hogy melyik irányban mely kifejezés jelenjen meg a képernyőn az adott reláció esetében (7. ábra).

7. ábra Témák közötti asszociációk definiálása LTM-ben

Végül helyezzünk el néhány előfordulást a tématérképen. Külső előfordulásokként szerepeljen a regények teljes szövege, a megjelent könyvekről készült fotók, illetve a szerzőkről egy-egy fénykép. Ezek a világhálón fellelhető dokumentumokra (erőforrásokra) mutató csatolók lesznek. Belső előfordulásként szerepeljenek a dátumok, azaz a regények első megjelenésének ideje és a szerzők születésének és halálozásának évszáma. Tekintve, hogy nagyon röviden leírható adatokról van szó, célszerű belső előfordulásként megadni ezeket a dátumokat (8. ábra).

8. ábra Előfordulások rendelése az egyes témákhoz LTM-ben

Ezzel kész is a tématérképünk. Az LTM nyelv rendkívüli egyszerűsége miatt könnyen és gyorsan megérthetők és begyakorolhatók a tématérképek alapvető fogalmai, ugyanakkor látványos eredmények érhetők el; ezt demonstrálom a fenti tématérkép Omnigatorba való betöltésével (9., 10. ábra).

9. ábra Az elkészített LTM tématérkép az Omnigator felületén megjelenítve

10. ábra Az elkészített LTM tématérkép az Omnigator felületén megjelenítve

Egy kedvelt témáról készített tématérkép a hallgatóknak sokkal inkább jelent örömet és kihívást, mint a mindenkire egyformán kötelező jellegű, azonos házi feladatot. A képzés szempontjából teljesen mindegy a téma, a lényeg, hogy szívesen foglalkozzanak vele a hallgatók. (A 2007. őszi félévben az oslói mesterképzésen felmerült témák között voltak például: Donald kacsa és barátai, Etiópia turisztikai látványosságai, a kenyai politikai rendszer, a norvég királyi család, hajótípusok, Shakespeare drámái, dobtípusok, vagy éppen a spanyol és olasz borok. Természetesen ugyanakkor feltűntek kifejezetten könyvtári témák is, mint például digitális írástudás, nyílt hozzáférés, könyvek, digitális könyvtárak, angol detektívregények stb.)

Újra hangsúlyozom: ami előny a könyvtáros-képzésben (rendkívüli egyszerűség), az hátrány lehet a gyakorlati alkalmazásban. Az LTM-nek meglehetősen korlátozott lehetőségei vannak, így kifejezetten az alapfogalmak megértését szolgálja.

Ontológiavezérelt tématérkép-készítés

Bár tulajdonképpen minden tématérkép hátterében van egy, a fogalmak hierarchikus rendszerét meghatározó ontológia, azonban egy egyszerű, néhány témát, tématípust, asszociációt és előfordulást tartalmazó LTM tématérkép készítésénél mindez nem feltétlenül tudatosul a kidolgozáskor. A bonyolultabb, sok tématípust, generikus relációkat (elvont fölérendelt nem- és alárendelt fajfogalmakat) tartalmazó tématérkép kidolgozásakor szükségesnek tűnik előbb az ontológiát elkészíteni, és csak azután megtölteni tartalommal (információval), azaz konkrét eseteket rendelni a típusokhoz. Az ontológiavezérelt tématérkép-készítéshez nem szükséges ismerni a szintaktikai szabályok minden apró csínját-bínját (XTM, LTM), de szükség van a tématípusok, asszociációk, előfordulások, névtípusok és szereptípusok magasabb szintű megértésére. Az ontológiavezérelt tématérkép-készítésnél lehetőség van arra, hogy más készítse el az ontológiát, és más töltse fel a tartalmat, hiszen más típusú szakértelemre van szükség a két művelethez.

A "mi az ontológia" kérdésre definíciók százaival lehetne válaszolni. Esetünkben a könyvtártudományi területen elfogadott "hierarchikus fogalmi rendszer formális, egyértelmű leírása" [17] meghatározás nem ad eléggé konkrét iránymutatást. Kifejezetten a tématérképekre fókuszál a következő - a gyakorlat talaján született, az ontológiát lazábban értelmező - definíció, amely célunknak, az ontológiavezérelt tématérkép-készítés alapjainak megértéséhez jobban használható: "Az ontológia meghatározott tématérképben használt téma-, név-, előfordulás-, asszociáció- és szereptípusok összessége." [18]. A definícióban használt fogalmak némi magyarázatra szorulnak az eddigiek fényében. Előtte azonban meg kell magyarázni, hogy miért van szükségünk más ontológiadefinícióra a tématérképek kapcsán, mint amit a szemantikus web-fejlesztésekkel kapcsolatosan megismertünk.

A szemantikus webalkalmazások RDF/OWL ontológiáihoz képest a következő jellemző különbségeket szokták tenni a tématérképek esetében.

1. táblázat
Eltérések az ontológiák között

Az RDF/OWL ontológiák A tématérképek ontológiái
Gépi visszakeresésre szánták Emberi információkeresésre szolgál
Következtetésekre optimalizálták Keresésre optimalizálták
Formális logikán alapul Nem formális logikán alapul
Precíz, szigorú Kevésbé szigorú
Teljességre törekszik Egyszerűségre törekszik

A feladattól függ, hogy milyen ontológiára van szükség. A szemantikus webalkalmazásokhoz készülő ontológiákra jó hazai példaként említhető a magyar csúcsontológia-projekt [19].

A tématérképeket bevezető néhány mondatban szó volt a témákról, az előfordulásokról és az asszociációkról, amelyek a tématérképek TAO-jaként is definiálhatók. Az ontológiavezérelt alkalmazások megértéséhez az ezekről szóló ismereteinket célszerű kicsit elmélyíteni, illetve szólni a névtípusokról és a szereptípusokról. A témák, asszociációk és előfordulások újbóli tárgyalásakor az ontológiakészítés szempontjából jelentőséggel bíró jellemzőket kívánom kiemelni.

Ezekről a "haladóknak szánt" ismeretekről a könyvtárosképzésben is az első LTM tématérkép elkészítése után van szó. A következő feladat - immáron projektmunka keretében kisebb csoportokat alkotva - egy ontológiavezérelt tématérkép-készítő program segítségével létrehozni egy tématérképet. Először ontológiát kell készíteni, amelyben - a konkrét esetek nélkül - definiáljuk a fogalmak közötti relációkat.

Tématípusok

A tématípusok dolgok egy osztályát definiálja. Ha egy fogalomhoz nem rendelhetők konkrét esetek, akkor a fogalom nem tekinthető tématípusnak. Így például az "irodalom" megfelelő kategória bizonyos fogalmak körének leírására, de tématérképben nem használható tématípusnak. Ezzel szemben az "irodalmi mű" már tématípus, hiszen ehhez hozzárendelhető A gólyakalifa, az Édes Anna, vagy az Anyám tyúkja, bármely konkrét regény, vers vagy novella. Amikor tématípushoz konkrét esetet rendelünk, akkor tulajdonképpen bizonyos asszociációt alkalmazunk. Állítást fogalmazunk meg, amely a tématípus és a hozzá rendelhető konkrét eset közötti relációt írja le. Azt mondjuk, hogy "A gólyakalifa (egy) irodalmi mű" (11. ábra), amely a számítógép számára formálisan a következőképpen írható le:

11. ábra A tématípusokhoz tartozó esetek formális leírása

Vagy a már megismert LTM szintaxissal:

12. ábra LTM szintaxissal

Az angol nyelvben, ahol az állítmánynak minden esetben explicit módon szerepelnie kell a mondatban, az "(egy)" helyére "is a" kerül, ezért hívják ezt az informatikusok "ISA" relációtípusnak. Valójában itt a klasszikus generikus (faj-nem) fogalmi relációról van szó.

Mindez felveti a típushierarchiák kérdését, hiszen mint láttuk, A gólyakalifa irodalmi mű és regény is egyszerre. Esetünkben az irodalmi mű a regény fölérendelt fogalma, közöttük ún. generikus reláció van. A regény generikus alárendeltje az irodalmi műnek, azaz valamennyi tulajdonságát örökli. "A generikus relációban kapcsolódó fogalmak esetében az általánosabb fogalmak ismertetőjegyei (és vele relációi) érvényesek a speciálisabb fogalmakra is (de fordítva nem). Ez a tulajdonságok generikus öröklődése a fajfogalmak irányában." [20] Esetünkben azt mondhatjuk, hogy az irodalmi művek minden ismertetőjegye vonatkozik a regényekre is. Tehát ha A gólyakalifa regény, a regény pedig (egy fajta) irodalmi mű, akkor abból egyenesen következik, hogy A gólyakalifa (egy) irodalmi mű.

A hallgatóknak az ontológia elkészítése során a legjellemzőbb hibája, hogy minden hierarchiát típushierarchiának tekintenek, így például, könnyen mondják azt, hogy a regény, vers, novella közös fölérendelt fogalma a műfaj, amelyből az a képtelenség következne, hogy A gólyakalifa is (egy) műfaj. Vagy szintén tipikus a földrajzi és egyéb rész-egész (partitív) viszonyok típushierarchiaként való értelmezése, amelyben a tévesen megalkotott ország - megye - város partitív hierarchialánc alapján a számítógép úgy értelmezné, hogy például Miskolc nem csak (egy) város, hanem a hierarchiából következően megye és ország is.

A tématípusok meghatározásának praktikus oldalról a következő követelményei vannak:

  • A tématípus legyen kellően általános (így az ország jobb tématípus, mint például az európai ország, mert általánosabb fogalomra utal. Igaz ez akkor is, ha ebből az következik, hogy valamennyi európai ország esetében definiálnunk kell egy újabb asszociációt, miszerint Európában található.)
  • Ugyanakkor ne legyen nagyon általános sem, mert zavarhatja a megértést. (Az ország tehát jobb, mint a hely, amely képes lenne összemosni a városokat, kontinenseket és az országokat).
  • A tématípus neve legyen rövid a könnyű kezelhetőség, megjeleníthetőség kedvéért.
  • Minden tématípus legyen egyes számban (a tématípus tehát ország és nem országok).

Asszociációk és szereptípusok

Egy egyszerű tématérkép készítésekor nem feltétlenül kell tisztában lennünk a szereptípusok jelentőségével, az ontológia kialakításakor azonban, az asszociációkban szerepet játszó lehetséges tématípusok meghatározásához ez elengedhetetlen. Egyszerű példával illusztrálva egy személy egyszerre lehet apa és fiú szerepben, hiszen édesanyja gyermekeként lehet büszke édesapa. A szülő-gyermek viszony formális leírásánál nem mindegy, hogy az illető melyik szerepében vesz részt a relációban. Így voltaképpen nem is a témák, vagy a tématípusok közötti relációkat kell meghatároznunk az ontológia megalkotásakor, hanem az azok által felvehető szerepek között lévő viszonyokat.

Ugyanakkor a szereptípusok nagyon gyakran egybeesnek a tématípusokkal. Amikor például Babits Mihályt (mint témát) az író tématípushoz kapcsolva definiáltuk, majd azt mondtuk, hogy "írta" asszociációs viszonyban van A gólyakalifával, akkor nem volt szükséges meghatározni, hogy Babits Mihály íróként írta A gólyakalifát, mert egybeesett a szereptípus és a tématípus. Adott téma (pl. Babits Mihály) azonban számos más szerepkörben is megjelenhet. Például Török Sophiehoz képest férj, Babits Ildikóhoz képest nevelőapa, Kelemen Aurórához képest pedig a fiú szerepe az övé. Az előző példánkban akkor jártunk volna el a leghelyesebben, ha azt mondjuk, hogy Babits Mihály személy, és az író mivolta pedig szerep.

Az ontológiában ezt mindenképpen le kell írni formálisan, hiszen míg bizonyos tulajdonságok bírnak relevanciával, értelemmel a férjszerepet játszó számára, az teljesen irreleváns lehet a szülő-gyerek viszonyrendszerben. Például az "együtt él vele" reláció megjelenhet a szülő-gyermek és a férj-feleség viszonyban is. A "házastársa" viszony ellenben csak férj és feleség közti relációt írhat le. (Ez még Oidipusz esetében is megállja a helyét. Amikor saját édesanyját veszi feleségül, akkor Oidipusz egész egyszerűen más szerepben viszonyul - példánkban egy tragikus eset következményeként és tudtán kívül - ugyanahhoz a személyhez, az édesanyjához, aki innentől kezdve szintén más szerepkörbe kerül: a feleségébe az anyáé helyett.)

Az asszociációk tehát szerepek között értelmeződnek. Formálisan Babits Mihály fentebb ismertetett szerepeit a következőképpen lehetne megrajzolni (13. ábra):

13. ábra Szereptípusok

Az asszociációk típusait is ennek megfelelően írhatjuk le. Két azonos szereptípus között jöhet létre a szimmetrikus asszociáció. Ennek iskolapéldája lehet a "barátja" reláció. Adott két személy, mindkettő barát szerepkörben vesz részt a viszonyban. (Feltételezzük persze ez esetben, hogy ha Kosztolányi Dezső barátja Babits Mihálynak, akkor Babits Mihály is barátja Kosztolányi Dezsőnek.)

Ezzel szemben a bináris (kétértékű), vagy aszimmetrikus asszociációkban a két résztvevő eltérő szerepkörben vesz részt a kapcsolatban. A fenti példában Babits Mihály férjként viszonyul Török Sophie-hoz, aki pedig feleség szerepben viszonyul hozzá. Asszociációs viszonyban nem feltétlenül két szereplő vesz részt. Három szereplő relációjaként (azaz háromértékű relációként) is leírható a szülő-gyerek kapcsolat, amelyben apaként, anyaként és a gyerekként három különböző személy vesz részt. De természetesen akármely relációba bevonható harmadik szereplő, ha releváns információ írható le általa. Ha például azt szeretnénk kifejezni, hogy "Babits Mihály A gólyakalifát a Nyugat folyóiratban való közlésre írta", akkor a Nyugat folyóirat mint a szöveg megjelentetője harmadik szereplőként részt vehet a relációban. Ez esetben az ontológiánkban definiálni kell az íráshoz kapcsolódóan a közlőt is.

A szerepek és asszociációk meghatározásánál célszerű kerülni a redundanciát. Ennek tipikus példája a családi viszonyrendszerek leírása. Nem célszerű például Babits lánya és Babits édesanyja között a nagyszülő-unoka viszonyt definiálni, hiszen az egyértelműen következik a már előzetesen megadott két asszociációból. A redundancia kerülése segít megtartani a tématérkép átláthatóságát.

Névtípusok, érvényesség

Az ontológia készítésekor mindent egyértelműen meg kell neveznünk, ugyanakkor kezelni kell azt a problémát is, hogy a dolgoknak egyszerre több nevük lehet. Ezért van szükségünk a névtípusokra. Bizonyos szintaxisokban, illetve alkalmazásokban meg lehet határozni az egyes nevek hatályát, érvényességi körét, a használhatóság kontextusát (scope) is. A tématérkép számára az ontológia elkészítésekor célszerű kitüntetett névtípust alkalmazni, amelynek nincs sem speciális érvényességi köre, és nem tekinthető variánsnak. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, hiszen minden névnek van kontextusa, ha más nem, akkor a nyelv. A gólyakalifa például tekinthető kitüntetett névnek, mivel ez a regény eredeti címe, amely mellett a fordításokat is feltüntethetjük: The nightmare (angol), Il califo della cicogna (olasz). Ugyanakkor tisztában kell vele lennünk, hogy a magyar nyelv mint kontextus A gólyakalifa címnek is lehatárolja az érvényességi körét.

Az érvényesség kérdésköre más kontextusban is előfordul. Említhető az érvényességi megjegyzés (scope note), amelyet egy-egy téma kapcsán érdemes tenni, amikor meg szeretnénk magyarázni, pontosabban definiálnánk egy-egy használt fogalom jelentését. Ha például egy regény kapcsán hivatkozunk a terjedelemre - tekintettel a lehetséges változatokra -, érdemes érvényességi megjegyzésként közölni, hogy mely kiadások alapján számolunk (pl. hogy mindig az első kötetben való megjelenést vesszük alapul).

Előfordulások

Az előfordulások lényegében speciális relációk, amelyek külső vagy belső forrásra mutatnak. Ennek megfelelően beszélünk külső és belső előfordulásokról. A belső előfordulások (internal occurences) olyan rövid adatok, tulajdonságok, amelyek a tématérképen belül könnyen elhelyezhetők, begépelhetők a megfelelő helyre. Erre lehet példa a cikk első részében Babitsnál és Kosztolányinál a születési és halálozási évszám feltüntetése. Külső előfordulásként (external occurences) a weben máshol található dokumentumok szerepelhetnek URL cím megadásával (pl. egy regény teljes szövegének hozzáférhetősége).

Elképzelhető, hogy az előfordulásként szerepeltetett dokumentumról is szeretnénk mondani valamit a tématérképünkben. Szeretnénk például közölni, hogy A gólyakalifa teljes szövegének internetes kiadását (pontosan azt, amelyik a megadott URL-en található) mely könyvtár tette elérhetővé. Ilyenkor külön témát kell létrehoznunk az internetes kiadás számára, és csak arról lehet bármit állítani. Előfordulásokban szereplő dokumentumokról nem lehet állításokat közölni, hanem csak témákról.

Belső előfordulások kapcsán a tulajdonságok szoktak nehézséget okozni a diákoknak, mert el kell dönteniük, hogy az adott tulajdonság téma-e, vagy előfordulás. Vegyünk egy egyszerű példát! Ha egy borokról szóló tématérképen ki szeretnénk fejezni, hogy az adott bor fehér vagy vörös, akkor létrehozhatjuk a szín tématípust és a színe asszociációtípust, amelyekkel valamennyi ismertetett borról állításokat teszünk. A másik variáció, hogy létrehozzuk a színe belső előfordulás típust, ahová minden esetben begépeljük, hogy fehér vagy vörös. Nincs általános szabály arra, hogy, melyik a jobb, megoldás, illetve az adott feladat céljai mentén dönthető el. (A kereshetőséget a fenti konkrét példában nagyban elősegíti, ha téma- és asszociációtípust hozunk létre, és nem belső előfordulásként írjuk le a tulajdonságot, így itt talán ez a jobb megoldás.)

A tárgyak identitása

A tématérképek világában a dolgoknak is van identitásuk, azaz egyértelműen meg kell határoznunk, hogy amiről az adott néven beszélünk, az pontosan micsoda. Ennek a tématérképek egybeolvasztásakor (merging) óriási jelentősége van. Egyetlen tématérképen belül is okozhat félreértéseket, ha nincs a dolgoknak egyértelmű azonosítója. Ez igaz a tématérképek és a szemantikus webfejlesztések világában is. A kettő között a különbség - ugyanúgy, mint az ontológiák esetében - az, hogy a tématérképek emberi használatra, keresésre készültek, a szemantikus web alapvetően a web metaadat-infrastruktúrájának gépek általi olvashatóságát célozza [21]. A tématérképek ún. PSI-t (Published Subject Identifier = Publikált Tárgyi Azonosító) használnak (14. ábra), a szemantikus web kapcsán URI-król (Universal Resource Identifier = Egységes Erőforrás Azonosító) szoktak beszélni mint legkisebb elemekről, azaz lexikai szintről.

14. ábra Egy példa a PSI-re az Ontopedia weboldalán

A PSI esetében nem az URL azonosítja egyértelműen a tárgyat, amiről beszélünk, hanem a leírás, PSD (Published Subject Documentation = Publikált Tárgyi Leírás), amely az URL-lel megnyitott HTML oldalon található. Babits Mihály például a következőképpen azonosítható: "magyar költő, író (1883-1941)". Ezt az információt kell elhelyeznünk egy HTML oldalon, majd a HTML oldal URL-jét feltüntetni a tématérképünkben, és innentől egyértelműen azonosítható Babits Mihály, mivel nincs még egy ilyen nevű magyar író, költő, ugyanazokkal a születési és halálozási adatokkal. Ha egy másik tématérkép-alkalmazásban szintén Babitsról kívánunk állításokat megfogalmazni, akkor - amennyiben a már általunk létrehozott PSI-t alkalmazza - létrejöhet egy tématérképek határain átnyúló alkalmazás.

Az Ontopedia oldalán kereső segíti a létező PSI-k megtalálását [22]. Az egységes metaadat-infrastruktúra megalkotása szempontjából kulcsszerepe van a tárgyi azonosítóknak. A különböző alkalmazások különböző tárgyi azonosítókat használnak, hiszen ugyanazt a tárgyat több külső erőforrás is egyértelműen azonosíthatja (intézményeket az intézményi weboldal, tárgyakat wikipédia-oldal, személyeket az e-mail cím, iwiw, facebook profil stb.) A szemantikus web és a tématérkép-fejlesztések közötti interoperabilitást célozta a PRI (Public Resource Identifier) javaslat Edinburgh-ban 2006-ban [23], amely azonban egyelőre csak az ötlet szintjén maradt.

Ontopoly

Az Ontopoly, az Ontopia Knowledge Suite (Ontopia Tudáskészlet) részeként az OKS Samplers letöltésekor már valamennyi diák gépén megvan, együtt az Omnigatorral és a Vizigatorral. Az Ontopia cég ingyenesen letölthető szoftverét - hasonlóan az Omnigatorhoz - kifejezetten oktatásra szánták. Ezzel az ontológiavezérelt tématérkép-szerkesztést lehet elsajátítani. A felület felhasználóbarát, a diákoknak egy rendkívül komplikált tématérkép elkészítéséhez sem kell elsajátítaniuk bonyolult szintaxist, az eszköz a legördülő menük szintjére egyszerűsíti a tématérkép-készítést. Persze a feladat bonyolultságát innentől sokkal inkább a szerepeltetni kívánt fogalmakból az ontológia szakszerű megalkotása, illetve annak esetekkel (instances) való feltöltése jelenti.

Az ontológia elkészítése

Az ontológiavezérelt tématérkép-szerkesztés első lépése az ontológia megalkotása, egyszerűbben szólva a szabályok megadása a számítógépnek. Korábban vázoltuk a tématérképek területén használt ontológiák alapvető különbségeit a szemantikus web univerzális érvényű ontológiáihoz képest. A diákok maguk választják a feladatot, maguk találják ki, hogy mit szeretnének megjeleníteni a tématérképükön, és ehhez kell igazítani az ontológiát is. A technológia azt is lehetővé teszi, hogy másik, mások által elkészített ontológiát importáljanak külső forrásból. Ehhez célszerű igénybe venni a Swoogle szemantikus-webkeresőt [24], amely RDF/OWL ontológiák egész seregét tartalmazza. Ezeket az Omnigator képes megjeleníteni. Ontológiák egész sorát tartalmazza a SchemaWeb is [25]. Az Ontopolyval a már korábban LTM-ben elkészített tématérképek is megnyithatók. Ez esetben az azokban lévő fogalmakból és szabályokból a szoftver automatikusan generál egy ontológiát. Ilyenkor új néven kell menteni az Ontopoly tématérképet, tekintettel arra, hogy a rendszer csak bizonyos változtatásokkal képes biztosítani az átjárhatóságot. A megnyitáskor eleve két oszlopban sorolja fel a rendszer az Ontopoly és az egyéb tématérképeket. Az alábbi példán látható, hogy az LTM-ben elkészített ket-regeny című tématérképünket mentettük olyan formában is, hogy azt az Ontopoly képes legyen kezelni, ezért mindkét oldalon megjelent az adott fájl. Ha újat szeretnénk készíteni, akkor a jobb oldali szövegdobozba kell írni a létrehozandó fájl nevét (15. ábra).

15. ábra Egy példa a PSI-re az Ontopedia weboldalán

Nem feladatunk népszerűsítő formában ismertetni az Ontopoly használatának összes műhelytitkát, mivel a használói útmutató [26] ezeket részletesen leírja. A továbbiakban csak a rendszer legfontosabb jellegzetességeinek ismertetésére szorítkozunk, hogy átfogó képet adjunk a szoftver könyvtárosképzésben való használatának lehetőségeiről.

Miután megnyitottuk a tématérképünket, az Ontopoly felső menüsorában megtalálható a leírás (description), az exportálás (export), az ontológia (ontology) és az esetek (instances) plug-in. A leírásban a tématérképünkre vonatkozó meta-adatokat vihetjük be. Az exportálás az a lehetőség, amellyel a kész tématérképet XTM, LTM, RDF vagy TM/XML szintaxisokra átírhatjuk és továbbíthatjuk.

Az ontológia szerkesztése során a fentebb már ismertetett ötféle típusát kell definiálnunk: ezek az "ontológia" felső menüsorában elérhetők: téma-, előfordulás-, asszociáció-, szerep- és névtípusok.

A tématípusoknál meg kell határoznunk

  • a tématípus identitását (PSI, a téma leírása, minek az altípusa);
  • valamennyi kapcsolódó asszociáció-, előfordulás- és névtípus számosságát (erről később kicsit részletesebben is szó lesz);
  • a rendszerjellemzőket (használható-e szereptípusként is, vannak-e közvetlenül hozzá kapcsolódó esetek, szerkeszthetőségi tulajdonságai);
  • a típushierarchiában elfoglalt helyét.

A felületre jellemző, hogy külön dobozok jelennek meg a különböző tulajdonságok megadására (16. ábra).

16. ábra Az Ontopoly tématípusok konfigurálására készült oldala

A számosság megadásával (l. a 16. ábrán az "Existing fields" = Meglévő mezők alatt) meghatározhatjuk, hogy adott típusból hány név, előfordulás, asszociáció kapcsolható az adott tématípushoz: pontosan egy, egy vagy több, nulla vagy egy, illetve nulla vagy több. A Mezők hozzáadása (Add fields) alatt a már megalkotott név, előfordulás és asszociációtípusok jelennek meg legördülő menüben. Ezek a nyíl segítségével átvihetők a Meglévő mezők oldalára, ha az adott tématípus esetében relevánsak, és utána határozható meg minden egyes mezőnek a számossága. A 16. ábrán szereplő mezők alatt (az ábrán nem láthatók) szerepelnek a rendszerjellemzők és a típushierarchiák.

Az előfordulás-típusok konfigurálására szolgáló oldalon szintén megadható az identitás (PSI és leírás), és a rendszerjellemzők közül a szerkeszthetőségi kritériumok, illetve ezen kívül kötelező megadni az előfordulásként szereplő adat típusát (dátum, évszám, szám, szöveg, URI). A megjeleníthetőségi korlátokat is lehet szabályozni, hogy hány karakterből állhat összesen a megjelenítésre szánt szöveg.

Az asszociációtípusok konfigurálása során a már megismert mezők mellett (identitás, rendszerjellemzők), a megengedett szereplőket és - hierarchikus viszony esetén - a szerepeket is definiálni kell (17. ábra). A legördülő menüben mindenhol a már definiált típusok jelennek meg.

17. ábra Az Ontopoly asszociációtípusok konfigurálására szolgáló oldala

A szereptípusok meghatározásakor csak a típus identitását kell megadnunk és azt, hogy szerepelhet-e tématípusként is az adott szerep. A szerep és tématípusok rokonságát, egymással való gyakori átfedéseit már ecseteltem a korábbiakban. A névtípusok meghatározásakor szintén az identitást, és a szerkeszthetőségi rendszerjellemzőket kell megadnunk.

A szoftver sajátossága, hogy a jobb oldalon egy gombbal minden lépést követően betölthető az Omnigatorba és a Vizigatorba a tématérképünk, és így megnézhetjük, hogy a végtermék szempontjából hol tartunk a szerkesztésben.

Az ontológia szerkesztésének jellemzője, hogy mivel a legördülő menükben mindig csak a már definiált típusok jelennek meg, állandóan vissza-vissza kell térni a korábbi stádiumokra. Az asszociációtípusok például csak téma- és szereptípusok meghatározása után adhatók meg. A tématípusokban a számossági jellemzők megadására viszont csak az asszociációtípusok definiálását követően kerülhet sor. Több vissza-visszatérést követően lehet végleges formára "csiszolni" a választott téma szempontjából releváns ontológiát.

A tématérkép "benépesítése&rdquo

;

Az angolban találóan a tématérkép esetekkel való feltöltését "benépesítésnek" (populating) nevezik. Az eljárás során valamennyi tématípushoz eseteket rendelünk. Az Ontopolyban, az ontológia elkészültét követően az esetek gyakorlatilag mechanikusan feltölthetők. A kívánt adatokat az ontológia alapján kialakított dobozokba kell beírni. A tématípusok konfigurálásakor megadott számossági jellemzők alapján a szoftver figyelmezteti a használót, ha nem töltött ki valamilyen mezőt, amelyet szükséges lett volna. Például, tegyük fel, hogy az ontológia készítésekor meghatároztuk, hogy minden regény tématípusba tartozó előfordulás esetében szerepelnie kell pontosan egy, illetve egy vagy több képnek. Ez esetben, amikor a regény tématípus eseteit készítjük, a szoftver figyelmeztetni fog, ha elmulasztottunk képet rendelni az adott regényhez (18. ábra).

18. ábra Az esetek feltöltésére szolgáló felület

Hasonlóan az ontológia készítéséhez, ilyenkor is folyamatosan vissza-vissza kell térnünk a már definiált esetekhez, ugyanis a legördülő menükben csak azok a témák szerepelnek, amelyeket már korábban megadtunk (l. 18. ábra). A témáknak, relációknak ez az állandó újra- és újragondolása annyira igaz, hogy nagyon sokszor csak a benépesítés alatt derül ki, hogy az ontológia elkészítésekor nem megfelelően modelleztük a fogalmak egymáshoz való viszonyrendszerét. Ha ez történt, egészen az ontológia szintjéig vissza kell mennünk, és ott kell eszközölni a szükséges változtatásokat.

Munkánk végeztével a leírás címke (tab) alatt kiválasztva az érvényesítés (validate) opciót, eljutunk egy felületre, amelyen - az ontológiánkban magunknak meghatározott számossági kritériumok alapján - valamennyi további szerkesztési feladatról jegyzék készíthető. A diákoknak a feladat végeztével a szerkesztés során készült XTM fájlt kell beadni. A kész tématérképeket powerpoint prezentáció formájában a két utolsó órán mutatják be a csoport tagjai előtt egy minikonferencia formájában. Követelmény ezen kívül egy 3-5 oldalas szakmai zárójelentés készítése a projektről, amelyben a legfontosabb tapasztalatokat írják meg. Végül valamennyi tématérképet közös felületen tették elérhetővé (http://www.ontopedia.net/omnigator/models/index.jsp).

Összegzés - záró gondolatok

A tanulmány az ösztöndíjas időszak egy szemesztere alatt szerzett tapasztalatok alapján mutatta be a tématérképek könyvtárosképzésben való oktatásának egyik lehetséges gyakorlatát, az Ontopia cég ingyenesen elérhető Omnigator, Vizigator és Ontopoly nevű programjait. Az ismertetett - kifejezetten gyakorlati képzésre kifejlesztett - programok lehetőséget teremtenek a hallgatók számára, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert a tématérképek területén. A viszonylag szűk téma kapcsán a hallgatóság többé-kevésbé betekinthet az intelligens alkalmazások, az ontológiafejlesztések világába is. Tekintettel a tématérképek felhasználásának széles körű lehetőségeire, egy ilyen alkalmazás elkészítése nemcsak a digitális könyvtári tananyag megértését segíti, de például a tudásmenedzsment területéről a vállalati tudástérkép sem marad meg az absztrakció szintjén, hanem a hallgatók könnyebben megérthetik annak jelentőségét, használhatóságát, sőt kis fantáziával maguk is képesek ilyen alkalmazásokat előállítani.

Bár a cikk igyekezett bő szakirodalommal alátámasztva gyakorlati szempontból is ismertetni a szoftvereket, azok alkalmazása előtt feltétlenül el kell olvasni valamennyi hivatalos útmutatót (ezek a szakirodalomban elérhetők).

A bemutatott szoftverek nyelve angol. Ez értelmezhető hátrányként, ugyanakkor egyre kevésbé tartható az a törekvés, hogy a diákok csak magyarul legyenek kötelesek szakirodalmat olvasni a könyvtárosképzésben. A szoftverek ingyenessége miatt a bemutatott gyakorlat teljes egészében rekonstruálható a hazai könyvtárosképzésben. Ez nemcsak lehetőség, hanem bizonyos mértékig kényszer is, hiszen a tématérkép a közeljövő egyik meghatározó technológiája. Sőt a tématérkép-szerkesztés a szemantikus web és az ontológiaszerkesztés alapjainak megértését is segíti. Remélhető tehát, hogy az ismertetett gyakorlat jó hazai fogadtatásra talál.

Köszönetnyilvánítás

A cikk létrejöttében nélkülözhetetlen segítséget kaptam az Ontopia cég alapítójától, Steve Peppertől; a Hřgskolen i Oslo tanáraitól, Nils Pharotól, Ragnar Nordlietól és Ragnar Audunsontól; továbbá Ungváry Rudolftól.

Beérkezett: 2008. I. 8-án.

Tóth Máté a Könyvtári Intézet Kutatási és szervezetfejlesztési osztályának munkatársa. Az ELTE Könyvtártudományi-Informatikai tanszékének doktorandusza.
E-mail: thmate@oszk.hu


Irodalom

  1. http://www.webkat.hu/thesaurus
  2. Ignéczi Lilla: Tématérkép belső fejlesztéssel - Vizuális tezaurusz a magyar internet katalógusában. = TMT, 51. köt. 7. sz. 2004. p. 285-288. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3649&issue_id=452
  3. PAJOR Enikő: Tématérkép (topic map) alkalmazások az interneten I-II. = Könyvtári Figyelő, 51. köt. 4. sz. 2005. p. 817-830. http://www.ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2005/4/pajor.html, 52. köt. 4. sz. 2006. p. 538-549.
  4. A klasszikus magyar irodalom tématérképe - Irodalmi barangoló középiskolásoknak. http://mek.oszk.hu/itm
  5. OSZK tezaurusz / Köztaurusz tématérkép. http://mek.oszk.hu/ttm
  6. International Master in Digital Library Learning (DILL). http://dill.hio.no
  7. ISO/IEC 13250
  8. XML Topic Maps (XTM) 1.0. http://www.topicmaps.org/xtm/1.0
  9. PASSIN, Thomas B.: Explorer's Guide to the Semantic Web. Greenwich, Manning, 2004.
  10. PEPPER, Steve: The TAO of Topic Maps Finding the Way in the Age of Infoglut. Ontopia AS, 2002. http://www.ontopia.net/topicmaps/materials/tao.html
  11. NEWCOMB, Steven R.: A Perspective on the Quest for Global Knowledge Interchange. = XML Topic Maps: Creating and Using Topic Maps for the Web. (szerk.) Park, Jack and Hunting, Sam. Boston, Addison-Wesley. 2003. p. 31-50. Ez a fejezet közvetlenül elérhető: http://www.aw-bc.com/samplechapter/0201749602.pdf
  12. A kurzus teljes tematikája a kötelező olvasmányokkal és az óravázlatokkal: http://www.jbi.hio.no/bibin/digdok/dig_doc_course_plan_rev.htm
  13. Omnigator the Topic Map Browser. User's Guide. Ontopia, 2007. http://www.ontopia.net/omnigator/docs/navigator/userguide.html
  14. The Italian Opera Topic Map. http://www.ontopia.net/omnigator/models/topicmap_complete.jsp?tm=opera.ltm
  15. HEUER et al.: WD 13250-6 - Topic Maps Compact Syntax. Editors Working Draft, 2006-07-28. http://www.jtc1sc34.org/repository/0776.pdf
  16. HUNTING, Sam: How to Start Topic Mapping Right Away with the XTM Specification. (Chapter 6.). = XML Topic Maps: Creating and Using Topic Maps for the Web, (ed.) Park, Jack and Hunting, Sam. Boston, Addison-Wesley. 2003. p. 81-102.
  17. UNGVÁRY Rudolf-VAJDA Erik: Könyvtári információkeresés. Budapest, Typotex, 2002. http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b153
  18. GARSHOL, Lars Marius: Towards a Methodology for Developing Topic Maps Ontologies. = Leveraging the Semantics of Topic Maps. Berlin, Heidelberg, Springer, 2007. p. 20-31.
  19. SZAKADÁT István: MEO Magyar Egységes Ontológia szakmai zárójelentés. Budapest, 2006. dec. 18. http://ontologia.hu/meo
  20. UNGVÁRY Rudolf: Tezaurusz és ontológia, avagy a fogalmi ismertetőjegyek generikus öröklődésének formalizálása. = TMT, 51. köt. 5. sz. 2004. p. 175-191. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3615&issue_id=450
  21. BERNERS-LEE et al.: The Semantic Web. = Scientific American, 2001. May. http://www.sciam.com/article.cfm?articleID=00048144-10D2-1C70-84A9809EC588EF21
  22. http://psi.ontopedia.net
  23. PEPPER, Steve: A Case for Public Resource Identifers A Call for Action. = Identity, Reference and te Web Workshop. Edinburgh, May, 2006. http://www.ontopia.net/topicmaps/materials/Public_Resource_Identifiers.ppt
  24. Swoogle Semantic Web Search 2007. http://swoogle.umbc.edu
  25. A SchemaWeb ontológiái. http://www.schemaweb.info/schema/BrowseSchema.aspx
  26. Ontopoly: The Topic Map Editor Users' Guide. http://localhost:8080/ontopoly/doc/user-guide.html

Nyomtatható verzió