56. évfolyam (2009) 6. szám

Eredeti cim:SINGH, Gurwand – MIDHA, Madhu: RFID: A New Technology in Library Management Systems.

RFID: egy új technológia a könyvtári rendszerek szolgálatában

Az RFID (Radio Frequency Identification) – vagyis tárgyak és személyek egyedi azonosítása rádiófrekvencia-technológia és mikrocsipek alkalmazásával – a könyvtárak számára is új lehetőségeket nyújt szolgáltatásaik bővítésében és korszerűsítésében. A vonalkódrendszernél lényegesen gyorsabb, könnyebb és pontosabb azonosítást tesz lehetővé, nem igényli ellenőrzéskor a dokumentumok kézbevételét és az adatok egyedi beolvasását, ezáltal manuális feladatokban tehermentesíti a könyvtárosokat. Lássuk tehát a cikk alapján, hogyan történik az azonosítás, és a könyvtárak hogyan használhatják ezt a technológiát.

A rendszer komponensei: RFID címke, csip, antenna, leolvasó, szerver. A szerver, amely a kapcsolatot nyújtja az RFID komponensek és a könyvtári rendszer között, egy erre a célra kifejlesztett szoftver alapján kommunikál a könyvtári rendszerrel (pl. a rögzített kölcsönzések szerinti változásokról.) Az egyes tételek azonosítására egy RFID címke (tag) szolgál. Az RFID címke egy rugalmas, papírvékonyságú kicsi, „okos” címke, amelyet a könyvtári dokumentumokon helyezünk el. Mindegyik címke egy csipet és egy antennát tartalmaz. A címkére felvitt írható vagy csak olvasható adatokat (pl. bibliográfiai adatok, lopásgátló és raktári kódok stb.) egy szilíciumalapú, antennával rendelkező, hordozható csip (transponder) tárolja. A csip tartalmának kiolvasása, az adattovábbítás rádiófrekvenciás technika alapján történik. A leolvasó (coupler, reader) az RFID címkét köti össze a szerverrel: a leolvasó által kibocsátott rádiófrekvenciás hullám működésbe hozza a címkén lévő antennát, amely aktiválja az ugyanott található csipet az adatok beolvasásához; az RFID leolvasó a leolvasott információkat automatikusan továbbítja a szerveren keresztül a könyvtári rendszerhez feldolgozásra, illetve fogadja a könyvtári rendszerről az esetleges változásokat. Az adatcsere különböző protokollokon alapulhat, a szerver SIP/SIP2 (session initiation protocol), API (application programming interface), NCIP (national circulation interchange protocol), vagy SLNP (simple library network protocol) interfészekkel szavatolja a kapcsolatot a könyvtári szoftverhez. A szerver tranzakciós adatbázissal rendelkezik, amelynek alapján jelentéseket lehet készíteni a változásokról.

RFID munkaállomások

A könyvtári RFID rendszer különböző munkaállomásain történik az előkészítés, az önkölcsönzés, vagy visszavétel, sorba rendezés és leltározás. Az RFID rendszer központi berendezése a technikai munkaállomás szervere, amely arra szolgál, hogy a könyvtárosok az egyes dokumentumokat ellássák az egyedi azonosítókat és egyéb biztonsági kódokat tartalmazó RFID címkékkel. Az olvasói önkölcsönző állomás lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy könyvtáros igénybevétele nélkül önállóan végezzék a tételekkel a szükséges tran-zakciókat egy érintő képernyő és egy igazoló címkét nyomtató készülék segítségével. A visszavétel is történhet így, a könyvtári rendszerhez kiépített interfész alapján a visszaadott könyv „kölcsönözhető” státuszt nyer a rendszerben.

A kijáratnál lévő biztonsági kapu védelmi rendszere leolvassa a biztonsági kódot, amely az RFID címkén szerepel. A biztonsági kód meghatározza, hogy engedélyezett-e a tétel kivitele a könyvtárból (amelyet előzetesen a szerveren és a könyvtári rendszerben rögzített tranzakció határoz meg), és hangjelzés figyelmeztet az esetleges visszaélésekre. A könyvtári kölcsönző állomáson az RFID technika alapján a dokumentumok kézbevétele nélkül is megvalósítható a csoportos kölcsönzés egy egyszerű workflow beépítése, valamint az RFID címkék és a könyvtári rendszer integrációja alapján. A leválogató (sorting) munkaállomáson a könyvtárosok reaktiválják a tételhez tartozó biztonsági kódokat a visszavételkor és megállapítják a kódból a raktári helyet. A leválogatás futószalag beépítésével és a raktári helyek szerint rendezett tároló eszközök vagy kosarak beállításával is történhet.

Az RFID leltárellenőrző rendszer a tételek leltározására és a hiányzó tételek automatikus megállapítására szolgál. Két részből áll: az RFID leolvasó a polc előtt elhaladva csoportosan leolvassa, megjeleníti, és továbbítja a szerverre a tételek azonosító adatait, a másik összetevő egy szoftver, amely leltári riportokat generál az ellenőrzött raktári helyekre. Ezáltal rendkívül gyors, automatikus leltári ellenőrző eszközhöz jutunk a tételek kézbevétele, vagy egyenkénti ellenőrzése nélkül, a hiányzó tételek helyének megállapítása mellett.

Az RIFD könyvtári használatának előnyei:

  • gyors kölcsönzés,
  • önkölcsönzési megoldások a felhasználók számára,
  • nagyfokú megbízhatóság,
  • gyors leltári ellenőrzés,
  • automatikus rendezési módszerek raktározáshoz,
  • címkék hosszú élettartama.

Az RFID csökkenti a kölcsönzésre fordítandó időt, mert nem egyenként, hanem csoportosan olvassa be a rendszer a címkék, vagyis a kölcsönzésre kijelölt tételek adatait. A felhasználók önállósága a kölcsönzési pontokon időmegtakarítást jelent a könyvtárosoknak, emellett biztonságot nyújt a visszavételi állomásoknál a tételek adatait csoportosan leolvasó készülékeknek köszönhetően, kizárva az emberi hibákat. A leolvasó készülékek biztonságot adnak, van olyan megoldás, amelynél az RFID olyan interfésszel kapcsolódik a könyvtári kölcsönzési rendszerhez, amely a kiadvány mozgását is követi a könyvtáron belül. A címkék a vonalkódnál jóval hosszabb élettartamúak, a szállítók legfeljebb százezer tranzakció után tartják szükségesnek a cserét.

Az RFID rendszer hátrányai:

  • viszonylag magas (de csökkenő) költségek;
  • a pontos leolvasást akadályozó anyagok (pl. alumíniumfólia-borítás), amelynél a bevezetéskor fokozott elővigyázatosságra van szükség;
  • elmozdítás lehetősége: ha az RFID címke nincs elrejtve, ki van téve a rongálásnak, vagy az elmozdításnak; ha a könyvtár úgy dönt, elrejtheti a címkéket a könyv gerincében, ha elég rugalmas címkét választ, vagy lefedheti a címkéket a rongálás ellen fóliával.

Az egyes RFID szállítók kiértékelésének szempontjai

A cikkben áttekintést és szempontokat kaphatunk az RFID szállítók termékeinek kiértékeléséhez. A biztonsági összetevőknél fontos tudni, hogy ugyanaz a címke szolgálhat a leltári ellenőrzésre, mint a lopásvédelemre, és választhatunk alacsonyabb, vagy magasabb szintű megoldást, például elektromágneses (EM) rendszert a biztonság növelésére. A címkeleolvasásoknál ügyelni kell az átfedések elkerülésére, például a jelek egyidejű leolvasását érdemes kizárni azonos hatótávolsá-gokban. (Javasolt az ún. TDMA = „time division multiple access” módszer.)

A tag-ek optimális memóriáját jól meg kell határozni, változó adatok esetében célszerű írásra és olvasásra is alkalmas címkéket választani. A könyvtáraknak a szállítók általában olyan leolvasó készülékeket javasolnak, amelyek képesek több címke egyidejű leolvasására. A leolvasási sebesség eltérő lehet az egyes típusoknál, amelyet főleg a leltározás és a kézi olvasó ellenőrző funkciója szempontjából fontos figyelembe venni.

Az RFID lopásgátlásként való alkalmazása szállítónként különbözhet. Az egyik módszer szerint a biztonsági megoldás integrálható a címkén elhelyezett csippel is (EAS – elektronikus árucikk ellenőrző), vagy normál RFID címke alkalmazása esetén a biztonsági kaput kapcsolhatjuk a szerverhez, amely lekérdezi az adatbázist arról, hogy szükséges-e lopásgátlás-figyelmeztető jelzést adnia a kapunak a kiadvány kivitelekor.

Az árak, a szabványok, a szoftverek és a kódolás alkalmazásai eltérők az egyes szállítóknál, ezért fontos szempont az összehangolás, ugyanis valamely összetevő változása új követelményeket, vagy működésképtelenséget jelenthet a többi összetevőnél. Az egységesítés és a szabványosítás fejlődik, és bár konkrét szabvány nem rendelkezik erről, egyre általánosabb a nagyfrekvenciásnak számító (HF), 13.56 MHz működési frekvenciás címkék kiválasztása a könyvtáraknál.

Konklúzió

Az RFID technológia még nem tekinthető széles körben alkalmazott könyvtári megoldásnak, és a pénzügyi megtérülés modellje messze nem megalapozott. Az alkalmazások, a szabványosítás és az innováció jelenleg elég változatos, és a kis változások is manuális frissítési technikát igényelhetnek. Ameddig az RFID könyvtári adaptációja újnak tekinthető, a technológia egyes elemei nem kellően érthetőek a széles felhasználói réteg számára. A fejlődés a memóriakapacitásban, a leolvasás szélesítésében és a folyamat gyorsításában várható, amelyet támogat a címkék egyre alacsonyabb ára. Az RFID szolgáltatás előnye az automatizálás optimalizálásában rejlik. Népszerűségének növekedése akkor várható, ha ésszerűsége és gazdaságossága nyilvánvalóvá válik minden könyvtártípus számára.

/Journal of Interlibrary Loan, Document Delivery & Electronic Reserve, 18. köt. 4. sz. 2008. p. 439–447./

(Horváth Zoltánné)

Nyomtatható verzió