56. évfolyam (2009) 6. szám

Eredeti cim:UM, Ai Young – FEATHER, John: Education for information professionals in the UK.

E-tmt –Információs szakemberek képzése az Egyesült Királyságban

Az Egyesült Királyságban a 19. század végén indult a könyvtárosképzés a Library Association (LA) által indított tanfolyamokkal és vizsgákkal (1885). Ekkoriban igen kevés könyvtárosnak volt más szakon szerzett egyetemi oklevele. Az egyetemi könyvtárosképzés 1919-ben indult: kétéves tanfolyam készített fel az LA vizsgáira. A 2. világháború után egy sor főiskolán vezették be a könyvtárosképzést, mindenütt posztgraduális formában, de általában csak oklevelet adtak, nem mesteri fokozatot.

Az első alapképzést (BA) nyújtó egyetemi kurzus 1967-ben indult. Ezt számos más követte, főként a politechnikumokon. A végzetteket az LA mentesítette saját vizsgáinak letétele alól, és bizonyos gyakorlati idő letelte után folyamodhattak a Register of Chartered Librarians-be való felvételért. 1980 után alapkövetelménnyé vált ehhez a BA vagy az MA fokozat, illetve egy posztgraduális oklevél megszerzése a könyvtár- és információtudományban (LIS = Library and Information Science).

Ennek köszönhetően a LIS teljes elfogadottságot nyert mint egyetemi diszciplína, és a szakmai képzés központjait az egyetemi tanszékek és intézetek képezték.

Az 1990-es évek folyamán a könyvtárosképzés a mesterfokozat felé mozdult el, és háttérbe szorította a más szakterületen szerzett BA-ra épülő szakképzést. Az egyetemi könyvtáros iskolákból információtudományi, információmenedzselési tanszékek lettek, a politechnikumok egyetemekké fejlődtek, és messzemenő oktatási és menedzselési változásokon mentek keresztül. 1997-ben létrejött a minőségbiztosítási ügynökség (Quality Assurance Agency = QAA). A LIS-programokat kisebb részlegekbe telepítették, amelyek sebezhetőbbek voltak a különféle változtatásokkal szemben. Arra kényszerültek, hogy több hallgatót vegyenek fel, és növeljék saját bevételeiket. Más egyetemeken a LIS oktatását más szakmák (pl. számítástechnika, menedzsment) keretében oldották meg, ami az azonosságtudat erodálásához vezetett.

Mindez nem csak névleges változást tükrözött. A BA-programok már nem voltak képesek elegendő számban megfelelő felkészültségű hallgatót vonzani. Ezért a hangsúly a könyvtártudományról az információmenedzsmentre helyeződött át, és több jelentős egyetem már csak posztgraduális programokat indított. A 90-es években virágzott a posztgraduális képzés, ám a 2000-es évek elején problémák is jelentkeztek. Anyagilag nem vonzották a hallhatókat a posztgraduális programok, mert egy évnyi tanulás 10 000 fontba került egy olyan szakmában, amelyben a kezdő fizetés évi 15–18 ezer font volt. Ezen nem segítettek az ösztöndíjak sem, annál kevésbé, mivel az Arts and Humanities Research Council inkább kutatásokra, és kevésbé ösztöndíjakra fordította forrásait.

Az ezredfordulóra a LIS-képzés magvává az információmenedzsment vált, gyakran különféle üzleti elemekkel kombinálva. A LIS kapcsolata más szakokkal is erősödött, így a kommunikációs és médiaismeretekkel, a számítástudománnyal, az információs technológiával.

2002–ben az LA és az Institute of Information Scientists egyesülésével létrejött a CILIP (Chartered Institute for Library and Information Professionals). Első nagyobb kezdeményezése éppen a könyvtárosképzés terén bontakozott ki a szakmai színvonal védelme érdekében. Kidolgozta a szakmai minősítés kereteit (Framework of Qualifications), amelyek támaszul szolgáltak mind az egyéni pályafutásokhoz, mind pedig az oktatói munkához. A CILIP akkreditációja azonban nem kötelező a képző intézmények számára, hiszen ez önkéntes, nem kormányzati folyamat. A CILIP nem intézményeket, hanem kurzusokat akkreditál, s ezzel kínál biztosítékokat a hallgatók és a leendő munkáltatók számára. A kereteket meglehetősen általánosan fogalmazták meg, összhangban a CILIP 2004-ben kiadott, a szakmai ismeretanyag korpuszát (body of professional knowledge) felölelő dokumentumával.

A szakmai testületeknek kulcsszerepük van a szakma gyakorlatának szabályozásában. A legtöbb szakmában (beleértve a könyvtárosságot és a levéltárosságot is) azonban nincs olyan erejük, mint az orvoslás vagy a joggyakorlat terén. Jelentőségük mégis kétségbevonhatatlan, bár másokkal együtt fejtik ki minőségbiztosító szerepüket az egyetemi oktatásban. A QAA minden szinten (BA, MA, Doctor) minőségi követelményeket ír elő, standardokat állapít meg és összehasonlító pontokat (Subject Benchmarks) határoz meg a szakmai illetékesség körének kijelölésével és az egyes szintekhez tartozó programok tartalmának körvonalazásával. A könyvtárosság és információmenedzsment szakmai összehasonlító szintjeit 2000-ben tették közzé, majd a munkacsoport 2002-ben a QAA-t is kidolgozta. A CILIP által megadott keretekkel szemben a Subject Benchmark-nak kötelező eleme is van: ha nem is országos tanterv, de olyan standard, amelyhez a QAA minőségbiztosító eljárás során az egyes kurzusok hozzámérhetők. A LIS területén a szakmai összehasonlító szinteket, s ebből következően az oktatás és képzés céljait négy megközelítésben fogalmazták meg: az információkezelés teljes folyamata az előállítástól a szolgáltatásig; információs termékek, szolgáltatások és rendszerek a szervezeti kultúra, a célok és a használói kör vonatkozásában, tekintettel a szabályozási, etikai és jogszabályi környezetre; az információs rendszerek, valamint az információs és kommunikációs technológiák elméleti és gyakorlati alkalmazása; az információs folyamat lezajlása a társadalomban országos, kormányzati, szervezeti szinten, valamint az egyes személyeket illetően.

Jelenleg 17, a CILIP által akkreditált tanszék és intézet működik az egyetemeken. Ezek közül a jelen vizsgálat 16-ra terjedt ki. Elnevezésük változatosságot mutat, és az egyetemi szervezetben esetlegesen helyezkednek el a művészeti, a humán, a társadalomtudományi vagy a természettudományi fakultáson. A kiadott oklevelek sem egységesek annak elnevezésében, hogy milyen szakmai ismeretek elsajátítását igazolják (információmenedzsment, információ- és könyvtári menedzsment, információs és könyvtári ismeretek, könyvtárosság, könyvtári és információs menedzsment). Mindösszesen 27 program működik alapszinten (BA) és 53 mesterfokon (MA), de ezek közül csak 13-at illetve 39-et akkreditált a CILIP. Egy tipikus program hat vagy hét magmodulból épül fel, de sokhelyütt kínálnak választható modulokat is. Az MA programok közül 30-nak van kutatási módszertannal foglalkozó modulja, és 28 írja elő kötelezően disszertáció megírását. Viszont csak 13 ír elő szakmai gyakorlatot, összhangban az angol tradíciókkal. Az oktatott tárgyakról a cikk melléklete ad részletes áttekintést. Ebből kitűnik, hogy a menedzsment – változó neveken – minden programban megjelenik, és az információs forrásokat széles körben oktatják. Az információs és kommunikációs technikát inkább belefoglalóan, semmint külön tantárgyként tanítják, de vannak magas színvonalú, speciális modulok is az elektronikus publikáció vagy a digitális információ terén. Ez a fejlemény érthető annak fényében, hogy ma már a hallgatók rendelkeznek a szükséges technikai felkészültséggel, míg 10 évvel ezelőtt ez még a tanterv fontos elemeként jelentkezett. A választható modulok széles skálán helyezkednek el (elektronikus publikálás, e-business és kereskedelem, digitális források, adatbázis-elemzés és -tervezés); a kifejezetten könyvtári témák közül egyetlen túlélő akad: gyerekek és fiatalok könyvtári szolgálata. A legelterjedtebb választható modul az egészségügyi információs menedzsment, tekintettel arra, hogy az angol országos egészségügyi szolgálat állandósuló problémákkal küzd az információs rendszerek és menedzselésük területén.

A felmérés felszíni jelenségként mutatott rá a képző részlegek és a kiadott diplomák különféle elnevezéseire, ezek azonban mélyebb változásokra utalnak. Határozott elmozdulás van az MA programok felé: a LIS-képzés fővonala posztgraduálissá vált. (Az LA 25 éve még minimális követelményként BA-t írt elő.) Legfőképpen azonban nagyobb a változatosság a kurzusokban és ezek tartalmában, összefüggésben a munkaerőpiac változásával.

A tanszékvezetők véleménye szerint az utóbbi tíz év főbb változásai: a kisebb LIS tanszék beolvadása nagyobb üzleti vagy számítógépes intézetekbe; nagyobb egységek létrehozása, melyekben a LIS csak egy összetevő, és gyakran alávetett más érdekeknek; igény a távoktatásra és a specializált programokra; a kutatási profil megerősítése.

Világos tendencia a LIS-t befogadó fakultásokon vagy iskolákban a technológiai és a számítástechnikai vonal megerősödése. Ez megmutatkozik a számítástudományi részlegekkel való összeolvadásban is, s olyan programokban, amelyek együtt kínálják az információs menedzsmentet a számítástechnikával és az információs és kommunikációs technológiával, különösen alapszinten (BA). Ezek közül azonban sokat nem akkreditált a CILIP, különösen azokat, amelyek az információs rendszerekre összpontosítanak. Ez arra utal, hogy a LIS a hagyományos humán és társadalomtudományi orientációtól elmozdult a természettudományok és a technológia felé. E jelenségnek azonban nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani, lehet, hogy csak a szakma gyakorlatának megváltozó természetét tükrözi.

A válaszolók gyakran utaltak a felsőoktatásban végbemenő stratégiai fejleményekre és a további változtatások iránti igényekre, összefüggésben a külső trendekkel és szükségletekkel, a kormány felsőoktatási politikájával, az oktató személyzet elvárásaival és aspirációival, az egyetemek pénzügyi helyzetével, az információs technológia gyökeres váltásával, és kihatásával az információmenedzsmentre és az információs szolgáltatásokra.

Az alapszintű (BA) képzettséget igazoló oklevelek e változások áldozataivá váltak. Az ilyen szintű, általános felkészültséggel bíró könyvtárosoknak korlátozottak az elhelyezkedési lehetőségeik, egyedül némely köz- és iskolai könyvtárban nyílik számukra hely. A munkaadók szívesebben alkalmaznak olyan szakembereket, akiknek egy másik szakterületen is van BA-ja. A posztgraduális LIS-kurzusok számos szakosodási lehetőséget kínálnak. Itt azonban korlátok is jelentkeznek: még a legnagyobb, 20–25 fős oktatói gárdával rendelkező intézetek sem tudnak teljes specializációs választékot nyújtani. Pozitív oldaláról tekintve a dolgot, a legnagyobb intézetek továbbra is indítanak általános programokat a könyvtár- és információmenedzsmentben, s mellette adottságaikhoz és lehetőségeikhez képest speciális programokat. Általában tartják magukat az összehasonlító pontokhoz, bár gyakran új kifejezésekkel írják le az oktatott anyagot.

A jövőt tekintve a válaszolók különféle kihívásokról beszéltek, az online és a távoktatásról, a tudásmenedzsment elméletéről és gyakorlatáról, a részidőben történő képzésről, a CILIP által akkreditált intézetek részéről jelentkező nagyobb versenyről. A munkaerőpiaccal kapcsolatosan általános az a nézet, hogy csak akkor lehet számítani a végzettek elhelyezkedésére, ha a LIS-szakemberek és oktatóik képesek úgy megváltozni, hogy kielégíthessék, esetleg irányíthassák a társadalom információs igényeit. Optimisták az elméletileg adódó lehetőségeket illetően, de bizonytalanok abban, vajon a szakma egésze képes lesz-e alkalmazkodni az új és folyamatosan változó körülményekhez. Az egyik vélemény szerint a LIS munkaerőpiaca szűkül, de a magjában dolgozókat jól megfizetik. Ha ez igaz, az oktatók feladata gondoskodni arról, hogy ez a jól kereső mag olyan személyekből álljon, akik magas minőségű képzettséget nyertek az információs szakmák elvei és gyakorlata terén.

/The International Information & Library Review, 2007. 39. sz. p. 260–268./

(Papp István)

Nyomtatható verzió