56. évfolyam (2009) 6. szám

Digitális műveltség Európában

Az Európai Bizottság Információs Társadalom Főigazgatósága, a Kulturális és Oktatási Főigazgatósággal, valamint az Eurostat-tal együttműködve jelentést készített az európaiak digitális műveltségéről. A hagyományos kérdőíves felmérés mellett megvizsgálták az egyes tagállamokban folyó ez irányú kezdeményezéseket és mintegy 30, a legjobb gyakorlat körébe tartozó programot is. A jelentés legfontosabb megállapításait ismertetjük az alábbiakban.

A digitális műveltség a legfontosabb, és ugyanakkor a legtöbb kihívást jelentő területe a mindenki számára elérhető információs társadalom megteremtésének. A tudástársadalom mindennapi életünk részévé vált, ugyanakkor az információs társadalom – integráló hatása mellett – új hézagokat is teremtett a társadalom különböző csoportjai között. A digitális műveltség alapvető létszükségletté, kompetenciává vált, amelynek hiánya akadályozza, vagy megnehezíti a társadalmi integrációt és a személyes fejlődést. A nem megfelelő információs-kommunikációs technológiai (ICT) felkészültséggel, hozzáféréssel vagy használattal rendelkezők hátrányos helyzetbe kerül(het)nek a munkaerőpiacon, fogyasztóként (l. információhiány), vagy akár csak átlagos állampolgárként is (l. offline ügyintézéssel töltött idő, pénz).

A kihívásokra több európai szintű válasz született már az elmúlt években. Ezek egyike volt a tagállamok illetékes minisztereinek megállapodása 2006-ban (Riga Ministerial Declaration1), amely többek között célul tűzte ki, hogy 2010-re felére csökkentik Európában a szakadékot a digitális műveltség területén az EU-átlag és a hátrányos helyzetű csoportok között2. Az eEurope Action Plan3 keretében az eLearning és az eSkills programok a politikai agenda részévé váltak (később az előbbi határozottan fel is vállalta a digitális műveltség promócióját), a Lisszaboni Agenda4 pedig a politikai szintű beavatkozás kulcsterületévé tette a digitális műveltséget.

A megtett út az általános értékelés szerint pozitív (látványos és egyértelmű fejlődést sikerült elérni Európában pl. az internethasználat területén), sok még azonban a tennivaló ahhoz, hogy az ICT nyújtotta előnyöket a társadalom mind szélesebb körei számára elérhetővé tegyük.

Általánosságban elmondható, hogy a digitális műveltség színvonala az idősek, az alacsonyabb iskolázottságúak, a munkaerőpiacon kívüliek és a gazdaságilag elmaradottabb régiókban élők körében a legalacsonyabb5. Megjelent továbbá az ún. second digital divide, vagyis a második szintű digitális szakadék jelensége is, amely a használat minőségében nyilvánul meg: a felhasználók egy része – a megfelelő kompetenciák hiányában – nem képes kihasználni a magasabb szintű, internet nyújtotta lehetőségeket, szolgáltatásokat (pl. nem képesek online tranzakciókat végrehajtani). Ez a második szakadék, s a róla való politikai szintű gondolkodás különösen fontos az online közszolgáltatások (pl. e-közigazgatás) kialakítása és fejlesztése szempontjából.

A digitális műveltség fogalma és mérése

Az Európai Bizottság jelentésének munkadefiníciója a következő: a digitális műveltség mindazoknak a jártasságoknak az összessége, amelyek a digitális kompetencia6 megszerzéséhez szükségesek. Ilyen az alapvető ICT-jártasság, illetve a számítógép-használat (visszakeresés, hozzáférés, megőrzés, létrehozás, bemutatás, információcsere, kommunikáció, közösségi hálózatokban való részvétel képessége az interneten keresztül).

A digitális műveltség mérése a számítógép és az internet alapszintű használatának vizsgálatával történik, vagyis hogy el tud-e végezni az adott személy 6-6 alapvető ilyen irányú tevékenységet. (5-6: magas digitális műveltség, 3-4: közepes szint, 1-2: alacsony szint, 0: mérhetetlen, nincs digitális jártasság.)

Visszatekintés és helyzetértékelés

A digitális műveltséggel kapcsolatos tevékenységek egy időben indultak az információs társadalommal kapcsolatos európai kezdeményezésekkel. A prioritás eleinte a hozzáférésen volt (1), később az alapvető számítógépes és internetes jártasságok megszerzésének népszerűsítése került a középpontba (2), míg napjainkban már a magasabb szintű, ún. fenntartható képességek megszerzésén van a hangsúly (3):

1. A fejlesztések ebben a szakaszban elsősorban az infrastruktúra megteremtésére, a hozzáférési pontok kialakítására összpontosítanak (iskolákban, közösségi helyeken, és elsősorban a földrajzilag rossz elhelyezkedésű területeken). Ebben a szakaszban került sor a számítógépek és egyéb eszközök beszerzésére, és az időszak jellemzője az árak csökkentése is az otthoni hozzáférés és használat ösztönzése révén.

  • Az EU-tagállamok az 1990-es évek végére lényegében felszerelték az iskolákat számítógéppel (kivételt mindössze néhány közép-, kelet- vagy dél-európai állam jelent), teljesítve ezzel az egyik lisszaboni célkitűzést7. Az ehhez szükséges intézkedések (és pénzügyi támogatások) javarészt nemzeti szintűek voltak, egy-két kivétellel. 2000 óta jelentős fejlődés figyelhető meg az oktatás és a képzés ICT-hozzáférését illetően, bár ezeknek az eszközöknek az oktatásra, képzésre gyakorolt hatása egyelőre nem az elvárások szerint alakul, az ún. tanulási folyamatosságot nem sikerült megvalósítani.
  • A digitális műveltség elősegítését szolgáló intézkedések java ebben az időszakban az ún. nyilvános internetes hozzáférési pontok létrehozását jelentette (l. e-Magyarország Pontok), amelyeket iskolákban, városházákon, munkaügyi központokban, könyvtárakban, postákon és telecenterekben alakítottak ki. A velük párhuzamosan a magánszektorban megjelenő internetes kávézók és egyéb közösségi helyek felfutása következtében azonban szerepük jelentősen megváltozott: speciális hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tanácsadó, képző helyeivé váltak.
  • Harmadsorban, az első időszak intézkedései az egyéneket is ösztönözték az ICT-eszközök beszerzésére, adókedvezményekkel és olcsó hitelekkel támogatva a hozzáférést.

A lakosság 57%-a azonban 2007-ben még nem rendelkezett otthoni internettel. Ez a következő okokra vezethető vissza: érdeklődés/szükség hiánya; „nem engedhetem meg” (l. eszközök és a hozzáférés ára); megfelelő jártasságok hiánya.8

Az az adat, miszerint a háztartások 41%-ának nincs szüksége az internetre, részben fejezi csak ki magának a választás lehetőségének tényét, sokkal inkább azt tükrözi, hogy az emberek nincsenek tisztában az internet előnyeivel, és az azon keresztül elérhető szolgáltatásokkal. Válaszként számos ország figyelemfelkeltő kampányokat folytatott, amelyben az internet előnyeit hangsúlyozták. Ami a „nem engedhetem meg” akadályt illeti: a felmérések szerint sokkal nagyobb akadályt jelent az eszközök ára, mint a hozzáférésé. A megfelelő jártasságok hiánya mint akadály pedig jól jelzi a digitális műveltség fejlesztésével kapcsolatos teendők szükségességét.

2. A digitális műveltséggel kapcsolatos kezdeményezések második szakaszában a számítógép és az internethasználattal kapcsolatos ismeretek oktatására helyezték a hangsúlyt. Ahogy terjedt az internet használata az egyes országokban, úgy fordultak a programok is mindinkább a hátrányos helyzetűek felé. Egyre szaporodtak a nyilvános internetes hozzáférési pontok, amelyek speciális tanácsadást és képzéseket kezdtek kínálni felhasználóiknak. A felmérés készítői által vizsgált mintegy 470 kezdeményezés célcsoportja főleg az átlagállampolgár volt, de szép számmal akadtak köztük a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűeknek, az idősebbeknek, a nőknek, az elmaradott térségekben élőknek kínáltak is. A programok hatására valamennyi hátrányos helyzetű társadalmi csoportnál emelkedett az internethasználat mértéke.

Az átlaghoz képest a legnagyobb lemaradást a 65-74 év közöttieknél mérték. Ennek a korosztálynak a digitális műveltsége országonként változik9, de szinte mindenhol 50% alatt van (USA: 32% körül). Hasonlóan rossz eredményeket mértek az alacsony iskolázottságúak, a gazdaságilag inaktívak és az 55-64 évesek körében. Ezeknél a csoportoknál a lemaradás fő oka valószínűsíthetően az iskolázottság alacsony szintje, és itt kell megemlíteni az élethosszig tartó tanulás és a felnőttképzés kiemelkedő szerepét: az internet és a számítógépes alkalmazások növekvő mértékű használata új tanulási–képzési lehetőségeket teremt, amely pedig e társadalmi csoportok (re)integrációját segíti.

Mi a helyzet azokkal, akiknek a digitális műveltsége mérhetetlen (nulla) volt?

  • Az átlaghoz képest a legnagyobb lemaradást a 65-74 év közötti korosztály mutatta, melynek 81%-a egyáltalán nem rendelkezik internetes ismeretekkel. A (fiatalabb) nyugdíjasok és az inaktívak 72%-a, az alacsony iskolázottságúak 62%-a és az 55-64 év közöttiek 60%-a nem rendelkezik digitális műveltséggel.
  • A digitális műveltség egyes társadalmi csoportokra vonatkozó mértéke az egyes országokban párhuzamba vonható az internet elterjedtségének országonkénti megoszlásával: a legnagyobb fokú a digitális műveltség mértéke az északi államokban, a legalacsonyabb a földközi-tengeri térségben és a kelet-európai tagállamokban. (Pl. a munkanélküliek 86%-a nem használja az internetet Bulgáriában, míg ez a szám Norvégiában csak 9%.)
  • A képzettséget tekintve megállapítható, hogy a legnagyobb arányú fejlődést a közepesen iskolázottaknál mértek.
  • A nemi megoszlás a következőképpen alakult: a 16-24 éveseknél nem volt eltérés férfiak és nők között (12-12%-nak nincsenek internetes ismeretei); a 25-54 közötti korosztálynál a férfiak 30%-ának, a nők 35%-ánal nincsenek internetes ismeretei; az 55-74 közötti korcsoportban pedig a 65-76% az arány.
  • Pozitívum, hogy van, ahol megszűnt a rés: a 16-24 év közöttieknél, az alacsony iskolázottságú-aknál az internetjártassággal nem rendelkezők EU-átlaga 16%, de ugyanennél a csoportnál Finn-országban és Izlandon 0% az érték.

3. A digitális műveltséggel kapcsolatos kezdeményezések harmadik szakaszában a használat minőségének és az információs társadalomban való részvételnek az erősítése került a középpontba: a hangsúly a felhasználóra, a fejlettebb alkalmazásokban való bizalom és tudatosság erősítésére (pl. online tranzakciók), a digitális technológiákkal kapcsolatos kritikai gondolkodás fejlesztésére és a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos szempontok tudatosítására helyeződött.

Ahogy korábban említettük, a hangsúly eleinte a hozzáférés megteremtésére helyeződött, és e tekintetben jelentős sikereket könyvelhetnek el az országok. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek egy része – megfelelő ismeretek hiányában – nem képes kihasználni az internet kínálta lehetőségeket. Korosztálytól és iskolázottságtól függetlenül kommunikációra és tájékozódásra használják „csak” a világhálót, és a fejlettebb alkalmazások javarészt kihasználatlanok maradnak (főleg az életkor előrehaladtával). Ha pedig az online tranzakciók és netes közszolgáltatások használatát vizsgáljuk, ki lehet jelenteni, hogy a magasabb iskolázottságúak többet és magasabb szinten veszik igénybe ezeket a lehetőségeket (különösen igaz ez az e-kormányzati szolgáltatásokra).

Az Eurostat azt is vizsgálta, hogy a felhasználók milyen módon szerzik meg és fejlesztik számítógépes és internethasználati ismereteiket: e területen jelentős az elmozdulás az informális tanulási csatornák irányába („mások segítségével”, „csinálom, s így tanulom”), különösen az alapszintű ismeretekkel már rendelkezők körében.

A harmadik szakaszban a digitális műveltséggel kapcsolatos kezdeményezések túllépnek a számítógépeken; néhány országban már ún. multiplat-form kezdeményezésekkel találkozunk (l. pl. mobil internet használata, amelynek aránya az iskolázottsági szint emelkedésével párhuzamosan nő).

A jelentés kiemeli, hogy a digitális műveltségkezdeményezések akkor voltak sikeresek, ha a következőkben hatékonyak voltak:

  • a még nem felhasználók és a kevés jártassággal rendelkezők motivációja,
  • a technológia olcsóbbá, felhasználóbaráttá és hozzáférhetővé tétele,
  • a mindennapi tevékenységekre és a személyes érdeklődésre szabott, az alapján megválasztott tanulási módok.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról a 40%-ról sem, akik még mindig nem használják az internetet; a jövő projektjeinek figyelembe kell venniük az új igényeket és a használat minőségében már most jelentkező másodlagos digitális szakadék szempontjait is. E két tényezőt emeli ki a magas szintű szakértői csoport ajánlása is.

(Forrás és további információ: Digital literacy. European Commission Working Paper and Recommendations from Digital Literacy High-Level Expert Group. http://ec.europa.eu/information_society/eeurope/i2010/docs/digital_literacy/digital_literacy_review.pdf )

Linkajánló ICT és információs/digitális műveltség témában

Kovácsné Koreny Ágnes

Nyomtatható verzió